Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

tókot vonzódása a terc-ismétléshez elkísérte élete végéig. Műveiben lép- ten-nyomon találkozunk vele. Tömeges előfordulása nem lehet pusztán a Szentirmay-dal visszhangja, ■— bár nyilván az váltotta ki először, mert régebbi műveiben nem találjuk. Később annyiszor és annyiféle formában jelenik meg, hogy mélyen gyökerező, ösztönös vonzódást kell látni benne, melyből végre egyéni stílusjegy lett. . . Csak egyet említek ... a II. zongorakoncert fináléját. .. több mint kétszázszor halljuk a fölugró kistercet.«

Blaha Lujza, a »nemzet csalogánya« énekelte először Szent- irmay dalát a Nemzeti Színház színpadán, de az ő hangja nem jutott el Bartók füléig. Viszont a somogyszobi Horváth József paraszt előadásában, Vikár Béla fonográfhengerén annyira megragadta, hogy Bartók-i »stílus jegy« született a nyomán, s most már világszerte kering a rádió hullámain és a koncerttermekben.

Bartók Béla pontos lejegyzése háromnegyedes és ötnyolcados ritmusokat is felfedez a dalban.

MF: 38

Horvát János

Somogyszob. 1-898.VW■ 14., Vikár Lejegyezte Bartók Béla, 1920 táján Szentirmay Elemér dala népi változata

Ut- ca, ut- ca, ég az ut- ca, mész-sze lát-szik

a láng- ja, Még-is pi- ros, még-is pi-ros az én ró-zsám

or- cá- ja! Nem ti- tok, ki- mon- dóm:

Ősz-sze- ö-lel, ösz-sze-csó-kol az én ked-ves ga-lam-bom!

A somogyszobi fonográfgyűjtés egynapos volt. Utána bizonyara hazautazott Vikár, hiszen szabadjegye volt az ország összes vasútvonalaira. Két hónappal később ismét Somogyba hozta a szíve . . .

A2«ok. Csurgó

Alsókon 1898. november 19-én fonográf ált Vikár. Alsók Csurgótól 8 kilométerre van a Dráva árterénél. Zimankós őszi időben, a tar- gallyas fák alatt kocsikázhatott a falu felé, ölében a féltett kis beszélőgéppel, de az is lehet, hogy Csurgón találkozott össze az alsoki parasz-