Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
El innen, félre, el, te gyászidő! Újév hajnalsugára tűnt ma fel, S mosolygva int és biztat a jövő. Ismét remél a csüggedő kebel, S a szép remény belé erélyt lehel. Remélj, atyám, te is egy szebb jövőt A múlt idők sok szenvedésiért... .. . S amily borús vála a múlt idő, Legyen olyan derült a szép jövő. Kedves jó Anyám! Ha volnék kis madár, Zöldellő gallyakon, Tenéked dállanám, Szeretett jó anyám Legbájosabb dalom. Lehetnék kis virág, Nyílva szép hajnalon, Néked fenntartanám, Legkedvesebb anyám, Legbájosb illatom. De nem vagyok virág, S madárka sem vagyok, Én csak hű gyermeked, Vagyok, anyám, neked, Amíg szívem dobog. Mit adjak hát neked E szép nap reggelén Szíved szerelméért, Gyengéd f igyelmedért, Óh! Mondd, mit adjak én? Kincset nem adhatok, — Az ég azt nem ada, De van érző szívem, Mely érted ver híven, Míg tart éltem szaka. lm azt ajánlom én, Neked ma jó anyám, Hisz minden érzelem, Mely ebben megterem, Mindennyi egy imám. 19
