Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
Szomju Veronika gyűjtési területe az utcára is kiterjedt. Gyűjtött az öreg néni, még ha kinevették is érte a fiatalok. »Kedves Bélám. itt küldöm az eddigit. Hanem írd meg, hogy jó-e az ilyen utcáról szedett gyűjtemény, mert Géza kiröhög vele, hogy nékem azt mind el kell dalolni. Az ördög dalolgassa ám, hisz nem tudom betanulni dallamát! Olyan mérges voltam: vendég volt nálunk, és olyan szép népdalt énekeltek, nem bírtam betanulni... Dehát ha érvénytelen, úgy fölhagyok a gyűjtéssel. Jövő héten el akarok menni Velemérre. Majd az odavaló tanító sokat szerez. Úgy bánom, hogy pénzem nem volt, hogy csak egy koronát is tudtam volna a kis deák-fiának adni, az most vakációban sokat írt volna, másodosztályos fiú. De ha lehet, elmegyek, és még Zalafőre is, ott van Vikár János pap, unoka hozzád: onnét is lehet gyűjteni. De sokkal jobb volna, ha magad jönnél a danoló gépeddel, mert biz ha a szöveget meg is tanulom, de dalolni nem tudom. Köszönöm, hogy kávét küldtél. Éppen most kaptam én azt az öveg minek-hívjákot. El is dugtam, csöppenként szopogatom. Megírd, hogy mit küldtél, mert nem volt ám más. mint kávé és egy öveg, nehogy többet számítson néked. Csókollak benneteket. Veleméren, ha valakire .mondják, hogy büszke, úgy mondják: böszke. A disznót pujcának hívják. Ha fejen kendő nincs, azt sügetlen- nek mondják. Nincs édesebb sennyeházi körténél, Nincs kevélyebb sennyeházi legénynél. Háromnak van két krajcár a zsebében, Majd a fene eszi legénységében. Nincs édesebb sennyeházi köriénél, Nincs szebb legény, sennyeházi legénynél. Van is annak ráncosszárú csizmája, Nem szorul az más-vidéki leányra! Sennyeházi, de csak utcán hallottam ...« 1905-ben jelent meg Somogy megye Népköltése. Bevezetőjében Vikár Béla fiúi szeretettel kiemelte édesanyja több évtizedes gyűjtőmunkáját: »Gyűjtésemben nagy hasznomra voltak édesanyám, szül. Szomju Veronika ...« ■ A szívéhez legközelebb állót említi az első helyen. Elküldi édesanyjának minden megjelent könyvét. Az egyikre ez a válasz: »Kedves Bélám, a Népköltés Remekei-t megkaptam, nem számítva reá, de annál nagyobb volt az öröm! Egy darabig a szomorúságom elűzöm vele. Hát én is küldök újévi ajándékot számodra. Jó vagy nem, azt majd megírod. Keservesen jutok valamihez, mert a buta. nép restell valamit elmondani. A jó időkkel szerettem volna menni Orczíba, hogy néhány ismerőst felkereshessek, és valamit kipréseljek tőlük, de sem 13
