Kanyar József: Somogyi parasztság, somogyi nagybirtok 1901-1910 - Somogyi Almanach 2. (Kaposvár, 1957)
II. 1906-1907. évi mezőgazdasági és ipari munkásmozgalmak
legteljesebb felhatalmazást adja meg.” (Iratok: 16/eln./1906. főisp. sz. találhatók főisp. bizalmas. 36/1906. alatt.) Ugyanezen iratok között található Svastics lengyeltóti főszolgabíró 2/1906. sz. főispánhoz tett jelentése, amelyben szószerint a következőket írta: „Járásom területén az aratási mozgalom észlelhető, amennyiben a szöllősgyöröki, lengyeltóti és öreglaki uradalom aratómunkásait a szomszédos Zala megyéből volt kénytelen szerződtetni, mivel az eddig alkalmazott hácsi aratómunkások az uradalom által fizetni szokott aratási bért nem fogadták el. A többi uradalom nagyobbrészt a helybeli munkásosztályt szerződtette, azzal az engedménnyel, hogy az idáig szokásban volt ingyenes napszám szolgálást( robot) teljesen törölte.” Plachner Sándor kaposvári főszolgabíró 1906. január 30-án a főispánhoz intézett jelentésében beszámolt arról, hogy személyes befolyása közbevetésével, sőt személyes közvetítésével és közreműködésével a legtöbb helyen megkötötték a szerződéseket, elsősorban helybeli munkásokkal. Idegen munkásokat csak a nagyberki, nagybajomi, toponári, gálosfai és őrei uradalmak szerződtettek, leginkább Zala megyéből. A szerződések általában megfeleltek a múlt évieknek (tizedik rész), csupán a napszámok bére emelkedett valamit. „Sok helyütt képezte kifogás tárgyát — írja a főszolgabíró —, az aratók részéről a cséplésnél való közreműködés. Azonban 100 q után 3 q-ban, vagy 1 korona 60 fillér napszámban mégis legtöbb helyen megállapodás történt. Személyes benyomásom alapján jelentem, hogy bár a szerződések legtöbb helyen meg vannak kötve, a munkás nép általában s így aratómunkások is bizonyos elfogultsággal várakozni látszanak. Hogy mire, azt azt maguk sem tudják, sőt e tárgyban hozzájuk intézett kérdésre zavarba látszottak jönni, de nyilvánvaló, hogy a törvényen kívüli állapot természetes következései, ezenfelül pedig a nyomtatott és szóbeli folytonos izgatás befolyást gyakorol rájuk, s ha a politikai viszonyok legrövidebb időn belül meg nem változnak úgy, hogy aratás előtt a sorozás, hátrálékos adók szedése, a törvények uralmában megingott hitet és jóformán kiveszett törvénytiszteletet vissza nem állítják, nem ugyan az általános választójog érdekében megindítandó mozgalomtól, hanem esetleges sztrájk esetén oly visszaélésektől, sőt bűntényektől lehet tartani, melyek megelőzésére a hatóságok alig lesznek képesek.” Érdekes bepillantani Németh István polgármester 1906. évi január 22-én kelt főispánhoz intézett jelentésébe is. „1906. évi december havában — szól a jelentés —, a kaposvári munkások vonakodtak aratási szerződéseket kötni, nagyobb bért kértek, illetve az úgynevezett robot törlését kérték, amelyet feléből vállalt kukoricaföldjeik után szoktak mint néhány napszámot szolgálni takarmánykaszáláskor.” (Az irat száma: 23/eln.7l906. főispáni biz.) Ugyanez év február 3-án Tabról Bernáth főszolgabíró a következőket jelentette a főispánnak:. „Olyan jelenségek, melyekből arra lehet következtetni, hogy a folyó évi aratás megzavarását célzó mozgalom volna keletkezőben, nem észlelhetők ugyan, hacsak ilyenül nem tekintem azt, hogy 34
