Kanyar József: Somogyi parasztság, somogyi nagybirtok 1901-1910 - Somogyi Almanach 2. (Kaposvár, 1957)

I. 1905. évi arató- és cselédsztrájkok Somogyban

A belügyminiszter bizalmas körrendeleté alapján szükségesnek látta a főispán (iratok főispáni bizalmas 18/eln/1905. sz. a.), hogy az 1905. évi választáson a csendőrségen kívül mindegyik választási székhelyre két század gyalogságot biztosítsanak „felette“ bizalmasan. Mivel Kaposvár varos aránytalan és elszórt népességű terület, a főispán ide lovas karhatalmi ki- rendeltséget kért. 21/eln./1905. számú iratban schifferrel jelentette a belügyminiszternek a következőt: „Terrorizmus oly mértékben fokozódik, hogy alispán távirati kérelmét további katonaság karhatalom kirendelése iránt sürgősen teljesíteni kérem.“ A táviratot 1905. január 20-án küldték el a belügyminiszternek.

Hegyessy János szigetvári főszolgabíró 1905. január 27-én bizalmasan tájékoztatta a főispánt a következőkről: „A kedvezően megindult kormánypárti mozgalom váratlanul rossz fordulatot vett az utolsó előtti napon, mikor az Olay párt részéről úgy Szigetvárott, mint vidéken a teiro- rizmus megkezdetett és jelöltünket több községünkbe nem eresztették be és meg nem hallgatták. A terrorizmus dacára a választás színhelyére mintegy 800 választónk vonult be, itt azonban a választási elnök — ki tüntetőén segítette elő Olay ügyét —, oly intézkedéseket tett, hogy a kormány- párti tábort az ellenzék foglalta el s a bevonuló kormánypártiak csakhamar kiszorultak helyükről, s mivel a katonai kordont is későn állította fel, az ellenzék a kormánypártiak egyetlen kocsmáját is csakhamar megszállotta s ott annyira elővette a csábítás minden módját, hogy az amúgy is agyonrémített párt csakhamar feloszlott. Esti 5 órakor Olay 1400 többséggel rendelkezvén, gróf Keglevich István visszalépett. Volt egy szocialista jelölt is: Klárik Ferenc, de arra csak pár szavazat esett.“

Ugyancsak Hegyessy főszolgabíró jelentéseiből értesülünk arról, hogy gróf Keglevich István kormánypárti jelölt programbeszédét a szigetvári Korona Szálló nagytermében mintegy kétszáz főnyi „csőcselék“ megzavarta. „A szokásos jelszavakkal tüntetett a jelölt és a párt ellen. Később a tömeg Dr. Kriszt Béla ügyvéd háza elé vonult, ahol a jelölt szállva volt és ott a tüntetést folytatta oly módon, hogy a házat csendőrséggel lormálisan őriztetnem kellett. Estefelé aggasztó módon fokozódott a lárma is. Hasztalan kérleltem őket egy darabig, az mitsem használt, végre tartva attól, hogy az est közeledtével tettlegességre fognak vetemedni, a lármázó csoportokat a szétoszlásra felhívtam, s miután háromszori felszólításom sem vezetett eredményre, 12 csendőrrel támadást intéztem a tömegre és azt szétkergettem. Azontúl csend volt. A támadás alkalmával senki sem sebesült meg, mert a csendőrök fegyverüket nem használták.

Tegnap a jelölt (január 23-án) nagy kísérettel kezdte meg körútját. Istvándiban nem engedték szóhozjutni, mivel a lakosság fenyegető állást foglalt, tovább ment. Szulokban és Darányban azonban lelkesen fogadták és ünnepelték. . . . Legrosszabb gróf Keglevichre nézve Szigetvár, hol a többszázfőnyi szavazatból 50—60-nál többet meghódítani nem lehet“ — fejezte be kétségbeesett jelentését a főbíró.

6