Kanyar József: Somogyi parasztság, somogyi nagybirtok 1901-1910 - Somogyi Almanach 2. (Kaposvár, 1957)

Előszó

Bevezető Nem lesz érdektelen, ha bevezetőben néhány általános adatot sommá­zunk. A megye 6705 négyzetkilométernyi területén az 1900. évi népszám­lálás 344 194 lelket számolt. A nagybirtokos Dunántúlon Fejér és Somogy megyében volt a legszembetűnőbb a nagybirtok aránya. A megye területé­ből: 1 165 249 kát. holdból 460 434 kh. volt a kisbirtokak területe. A nagy­birtokoké pedig 704 815 kát. hold. A megye területének tehát 39,5 száza­léka volt kisbirtok, 60,5 százaléka pedig nagybirtok. Az 1905—07-es esztendők hirtelen fellángoló aratósztrájkjai és a me­gye rengeteg uradalmában a cselédek bérharcai földrengésszerű megráz­kódtatásokat idéztek elő a nagybirtokos megye életében. 114 arató- és cse­lédsztrájk volt Somogybán ezekben az esztendőkben és több mint 5000 az elítélt sztrájkolok száma. És ötezer a kivándorlók száma. íme, a somogyi „alsótízezer“ élete! A számok körvonalaiban élesen bontakozik ki előt­tünk az az antifeudális forradalmi mozgalom, amelynek figyelmeztető, jó­zan követeléseit nem lett volna szabad elodázni sem a nagyobb hazának, sem a kisebb „ország“-nak: Somogynak. A kaszás sztrájkok és uradalmi bérharcok indító okai között egyaránt megtaláljuk a rossz kereseti viszonyokat, a kedvezőtlen gazdasági helyze­tet, az arató munkások és uradalmi cselédek teljes gazdasági kiszolgálta­tottságát, társadalmilag alacsony helyzetét, a robotos ráadásmunkákat, a bérlők és uradalmi vezetők embertelen és rossz bánásmódját, a verejtékes hajszoftságot, az egészségtelen lakásviszonyokat és nem utolsó sorban a közöttük járó agitátorok „izgatásait“, ahogyan azokat a korabeli hivatalos jelentések és sajtóközlemények nevezik. „Az aratók követelése — írta a „Somogyvármegye“ 1907. február 8-i száma — és bérharca nagyon sok esetben jogos. A gazdasági cselédek pe­dig oly egészségtelenül össze vannak zsúfolva, hogy egy szobában egy­szerre van keresztelő, lakodalom és temetés.“ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom