Kanyar József: Somogyi parasztság, somogyi nagybirtok 1901-1910 - Somogyi Almanach 2. (Kaposvár, 1957)
Előszó
Bevezető Nem lesz érdektelen, ha bevezetőben néhány általános adatot sommázunk. A megye 6705 négyzetkilométernyi területén az 1900. évi népszámlálás 344 194 lelket számolt. A nagybirtokos Dunántúlon Fejér és Somogy megyében volt a legszembetűnőbb a nagybirtok aránya. A megye területéből: 1 165 249 kát. holdból 460 434 kh. volt a kisbirtokak területe. A nagybirtokoké pedig 704 815 kát. hold. A megye területének tehát 39,5 százaléka volt kisbirtok, 60,5 százaléka pedig nagybirtok. Az 1905—07-es esztendők hirtelen fellángoló aratósztrájkjai és a megye rengeteg uradalmában a cselédek bérharcai földrengésszerű megrázkódtatásokat idéztek elő a nagybirtokos megye életében. 114 arató- és cselédsztrájk volt Somogybán ezekben az esztendőkben és több mint 5000 az elítélt sztrájkolok száma. És ötezer a kivándorlók száma. íme, a somogyi „alsótízezer“ élete! A számok körvonalaiban élesen bontakozik ki előttünk az az antifeudális forradalmi mozgalom, amelynek figyelmeztető, józan követeléseit nem lett volna szabad elodázni sem a nagyobb hazának, sem a kisebb „ország“-nak: Somogynak. A kaszás sztrájkok és uradalmi bérharcok indító okai között egyaránt megtaláljuk a rossz kereseti viszonyokat, a kedvezőtlen gazdasági helyzetet, az arató munkások és uradalmi cselédek teljes gazdasági kiszolgáltatottságát, társadalmilag alacsony helyzetét, a robotos ráadásmunkákat, a bérlők és uradalmi vezetők embertelen és rossz bánásmódját, a verejtékes hajszoftságot, az egészségtelen lakásviszonyokat és nem utolsó sorban a közöttük járó agitátorok „izgatásait“, ahogyan azokat a korabeli hivatalos jelentések és sajtóközlemények nevezik. „Az aratók követelése — írta a „Somogyvármegye“ 1907. február 8-i száma — és bérharca nagyon sok esetben jogos. A gazdasági cselédek pedig oly egészségtelenül össze vannak zsúfolva, hogy egy szobában egyszerre van keresztelő, lakodalom és temetés.“ 4