Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A Baláta természeti viszonyai
A 302 hold területet kitevő Baláta-tó természetvédelmi terület Somogy nyugati részén, Somogyszobtól északnyugatra 11 km-re fekszik. (2. sz. vázlat.) A szelíden hullámos, itt-ott még futóhomokos, erdős vidék mélyén íekvő Baláta őslápja a történelem előtti idők hírmondója. Híven tükrözi az ősi berkes, mocsaras déldunántúli viszonyokat. Neve (Gombócz Z. és Melich J. szerint) a szláv „blato“ = tó, mocsár szóból keletkezett. Keletkezéséről (L ó c z y L. és T i m k ó I. szerint) röviden a következőket kell tudnunk: Somogy nyugati középső része — Belső-Somogy — széles deflációs síkság. Felülete jégkorszaki eredetű homokbuckákkal fedett. Tengerszín feletti magassága 130—160 m között ingadozik. A homok mészben szegény, ún. savanyú homok. (Hasonlót hazánk területén még csak a Nyírségben találunk.) A buckákat néhány helyen subaerikus agyagfoltok takarták. Néhol ez az agyag, a víz és szél munkájának következtében, a buckák közötti mélyedésben halmozódott fel. Ahol egész vastag réteget alkotott ahhoz, hogy a víz leszivárgását meggátolja, felette meggyűlt a talajvíz. Így tavak, m csarak keletkeztek. Az ilyen módon keletkezett tavak közül a legnagyobbak egyike a Baláta-tó. A tó lassanként elmocsarasodott, elláposodott. Ma már lefolyása sincs. Környéke mocsaras részeinek (Kanizsa-berek, Kampa-berek) fölösleges vízét a Patihid-árok (patak) vezeti le a Balatonba. Ez mutatja, hogy valamikor a Baláta-tó is a Balaton vízgyűjtőterületéhez tartozott. A láp vízmennyisége, különösen az utolsó száz év alatt, erősen csökkent, mert a környékén ásott csatornák a talajvizet elvezetik, pedig a láp csak a benne meggyűlő talajvízből és a csapadékból táplálkozik. Az évezredek előtti tóból lassanként mocsár, majd láp lett, de ma már a láp is pusztul óban van. Az erdő viszont előretör és lassan meghódítja a víz világát. (1. sz. vázlat.) A láp vízállásának magassága attól függ, hogy száraz, vagy csapadékos esztendők járnak-e. A Baláta környékén lakó idős emberek emlékezete szerint 1911—12-ben a tó egész medrét kitöltötte a víz. 1928-ban és az 1940-es években ugyancsak igen magas volt a vízállás. 1948—50-ben viszont majdnem teljesen kiszáradt, csak egy kisebb délnyugati nyíltvíztükör maradt meg. Azóta lassan terjeszkedett a víz. 1955 óta tavasszal ismét az egész medret kitölti, sokszor a „szigetet“ is elborítja, őszre azután jelentékenyen visszahúzódik a víz. Az éghajlati viszonyokra vonatkozóan — miután a helyszínen meteorológiai állomás nincs — csak az innét 11 km-re délnyugatra fekvő so- mogyszobi állomás adataira és szubjektív megfigyeléseimre vagyunk utalva. A somogyszobi megfigyelő állomás adatai alapján megállapítható évi középhőmérséklet 10,2 C°, az évi csapadékmennyiség 815 mm. A Baláta természeti viszonyai. 7
