Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

A fajok rendszeres átnézete

bokor vízből állandóan kinyúló részén készült. Anyaga főleg gyékény és iszap de nád és más növénytörmelék is. Magassága 1 m, hosszúsága 1,40 m, szélessége kb. 1 m. Közvetlenül a víz szintje alatt levő, északnyugatra és délkeletre néző két bejárata jól felismerhető volt az odahordott, sugarasan álló, friss gyékényszálakról. A tanya 1957. tavaszán is lakottnak látszott. 1957 májusában további két pézsmavárat találtam és két, a nyílt vízen úszó pézsmapockot figyeltem meg.

Evotomys glareolus S c h r e b. — Erdei pocok.

Az égeresben, a nyírlápon, a tölgyesben, száraz esztendőkben a lápréten is közönséges. Gyakori állata a védett területnek.

Microtus agrestis L. — Csalitjáró pocok.

A láp déli oldalán a száraz zsombékosban gyűjtöttem 1955. V. 3-án. (Gyűjteményünkben 55.152.1. sz. alatt szerepel.) Több példányt sajnos, nem sikerült gyűjtenem ebből a fajból, amely a jégkorszakból maradt ránk ritka örökségként.

Microtus arvalis Pall. — Mezei pocok.

A láp környékén lévő mezők lakója. Kis számban gyűjtöttem.

Arvicola scherman Shaw. — Déleurópai kószapocok.

Hazai eredetű pocokfajtáink közül ez a legnagyobb termetű. A természetvédelmi területen a feketésszürke színváltozata él. A nyugati égeres szélén elevenen fogtam. A keleti nyíltvízben a sirály-telep közelében, egy kimúlt példányát találtam. 1956. nyár elején többször megfigyeltem, amint a sirály-telep szigetei között nappal is úszva közlekedett. Ennek az éjjeli állatnak nappali mozgása is a terület háborítatlanságának következménye.

Apodemus jiavicollis M e 1 c h. — Sárganyakú erdei egér.

Az égeresben és a vegyes erdőben nagyszámban él. A rágcsálók közül ez a faj a leggyakoribb a területen.

Apomedus agrarius Pall. — Pirók egér.

Élőhelye megegyezik a sárganyakú erdei egérével. Ez a csinos csíkosbundájú egérfaj is nagy számban él itt és jellemző állata a lápnak.

Sciurus vulgáris fuscoater Altum. — Feketésbarna mókus.

Ritka állata a védett terület tölgyes és vegyes erdeinek. Öt év alatt mindössze háromszor figyeltem meg.

Sus scrofa L. — Vaddisznó.

Állandóan kisebb-nagyobb számban élnek a lápon. Számuk a láp vízállásától függ. Alacsony vízállás idején nagyszámban keresik fel a láp védett nyugalmát. így 1954. végén mintegy 36 db állandóan a lápon tartózkodót nyomoztak le a vadászok. Magas vízállás idején viszont kiszorulnak a láp legnagyobb részéből. Az 1957. év elején pl. mindössze 2 példány lakta a lápot.

40