Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
Az élőhelyek
dioicae). Az ilyen típusú égeresnek az alját másfélméteres sűrű csalán (Urtica dioica) borítja, csak itt-ott engedve helyet e növénytársulás legfontosabb karakterfajának, a nedves talajon csoportosan növő mocsári pajzsikának (Dryopteris Thelypteris). Bent a lápban is találunk égerláp foltokat; fantasztikus gyökérágakkal a laza talajba kapaszkodó égerfák csoportját. A gyökerek között levő sok kis lyuk, odú számos állatnak nyújt menedéket. Az égerkoszorún belül a fűzláp (Salicetum cinereae), vagy fűzbozót szinte áthatolhatatlan öve következik. Az egymással összefonódott rekety- tyefűz cserjék (Salix cinerea) az apró fitisz füzikétől a hatalmas testű vörösgémig a legkülönbözőbb madárfajoknak adnak szállást. A nagyjából a láp hossztengelyében húzódó emelkedettebb részen, az ún. „szigeten“ (1., 2. sz. vázlat) és még elszórva, foltszerűen, a láp néhány helyén a nyírlápot (Betuletum pubescenstis) találjuk. A láp keleti és nyugati oldalán nagy területet borít a láprét. (Cala- magrostidetum neglectae), amelyet a másfélméter magasra is megnövő lápi nádtippan (Calamagrostis neglecta) (9. kép) alkot. Gyakran riasztottam fel belőle a nyári meleg elől ide húzódott őzet. Még beljebb haladva azután már vízzel borított területek, az igazi mocsár, láp következik. A sekély vízben, partközeiben találjuk a zsom- békost. (Caricetum elatae), ahol tíz- és tízezer zsombékot alkotva tenyészik a zsombéksás (Carex elata). A mélyebb vízben már hatalmas nádasok (Scirpeto^phragmitetum) és gyékényesek (Scirpeto-Phragmitetum typhosum) következnek, a vízi madarak tömegeinek adva szállást. A nádasok iszappal borított parti szélén él a Baláta egyik ritka növénye, a mediterrán eredetű tóalma (Ludwigia palustris). Heverő szárú kis növény. Másfél-két méter mély nyílt vizében már csak a hínártársulás növényei élnek. A víz valósággal sűrű a benne lebegve élő borzhínár (Cera- tophyllum submersum) és rence (Utricularia vulgaris) tömegtől. A víz felszínét teljesen elborítja a kedves kis úszó páfrány, a rucaöröm (Sal- vinia natans) és az úszó békaszőlő (Potamogeton natans). Néhol meg. szélcsendes, nádközti nyíltvíz tükrökben a békatutaj (Hydrocharis mor- sus-ranae) alkct az egész víz felületét beborító egységes tenyészetet. Az apró békalencse (Lemna minor) a láp minden vizének felületén megtalálható. Az utóbbi két évben ismét megtelepedett a nyíltvíz egy-két pontján a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). A Baláta növényzetének kétségkívül a legnevezetesebb tagja, az egész földön csak mintegy ötven lelőhelyről ismert, rovarfogó növény, az Aldrovanda vesiculosa L. (12. kép). Ennek a kis, 7—9 cm hosszú, a víz színe alatt lebegő növénynek hazánkban egyedüli lelőhelye a Baláta-tó. A trópusi származású növény a láp túlmelegedő vizében mind a mai napig jól tenyészik. 1922-ben találta meg a Balátában Boros Ádám. A láp 1948. évi kiszáradása után eltűnt. A legutóbbi évtizedben az a vé
