Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
Phasianus colchicus L. — Fácán. Kasszámban él a védett területen. 1954. IV. 2-án a „szigeten“ egy tojót láttam. Ugyanezen a napon a kiszáradt láp egyik pontján széttépett fácánt találtam. 1956. V. 8-án a ligetes tölgyerdöben kétszer hallottam fácánkakast szólni. * * * A Baláta-tó természetvédelmi területen 25 családba tartozó 68 madárfajt figyeltem meg. (A hazánkban fészkelő 191 madárfajnak tehát körülbelül egyharmada él itt.) Nagy szám ez, mert viszonylag kis terület madárállományáról van szó. Különösen akkor szembeötlő a fajok nagy száma. ha összehasonlítjuk azt egy hasonló terület madárállományával: A Baláta növényzete és talajviszonyai folytán, mint már említettem, legjobban hasonlít a nyírségi Bátorliget természetvédelmi területhez. Onnan 43 faj van kimutatva (G r e s c h i k—H o r v á t h 1953). Nem vettem fel a madarak jegyzékébe és nem tárgyalom a közeli szántók, legelők, vagy a mindössze 1,5 km-re lévő kaszópusztai hatalmas park madarait. A park öreg fáin több olyan faj él, amelyek nem szerepelnek a balátai madarak jegyzékében, így a csóka (Coleus monedula), szalakóta (Coracias g. garrulus), nyaktekercs (Jynx t. torquilla) stb. A 68 madárfajból 10 átvonuló, tehát a természetvédelmi területen 58 faj költ. A leggyakoribb költőfajok a következők: szajkó (Garrulus glandarius), széncinke (Parus m. major), mocsári cinke (Parus palustris), tövisszúró gébics (Lanius collurio), fekete rigó (Turdus m. merula), danka sirály (Larus ridibundus), szárcsa (Fulica a. atra). Kisebb számban költenek, de jellemzők a Baláta madárfaunájára: berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), nagy fakopács (Dryobates m. pinetorum), kakuk (Cuculus c. canorus), barna réti héja (Circus aeruginosus), cigánycinke (Nyroca n. nyroca), feketenyakú vöcsök (Podiceps n. nigricollis), erdei szalonka (Scolopax r. rusticola). A ritka madárfajok közül a Balátán, vagy környékén élnek: holló (Corvus corax), fekete harkály (Dryocopus m. martius), darázsölyv (Pernis a. apivorus), fekete gólya (Ciconia u. nigra). A természetvédelmi terület madárvilágának összetétele különösen érdekes azért, mert az őslápot hatalmas összefüggő erdők zárják körül, így erdei és vízimadárfajok élnek egymás mellett. A madárfauna egyrészt a dunántúli lombos erdő és bokrosainak fajaiból, másrészt vízhez kötött fajokból áll. Bár a fajok száma aránylag nagy, a madárnépesség kicsi. Különösen a környező erdők madárszegények, aminek egyik oka, hogy nincs elég odvas fa, ahol az odúlakók kellő számban megtelepedhetnének. Érdekes jelenség az is, hogy a lódarázs (Vespa crabro) nagymértékben elszaporodott és a legtöbb odút elfoglalja. Ugyanígy betelepedett az Orsz. Természetvédelmi Tanács által kísérletképpen kirakott mesterséges fészek- od\ ak egy részébe is. A láp madárfaunája különösen az elmúlt száraz periódusban volt kisnépességű. Az utóbbi két esztendőben a lápivíz nö37
