Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
fölött a kisebbek, idei fiatalok halmozódnak. Valószínűleg a kifejlett példány készíti a járatot és a fiatalok nagyszámban nyomulnak utána a már kész üregbe. 1955. nyarán olyan lyukakat találtam, amelyekben a legbelső nagy békán kívül 10, 17 és 22 kisebb szorongott. Nászukat áprilisban tartják. 1954-ben és 1955-ben nagyszámban gyülekeztek e hónap első hetében a láp keleti zsombékosában. Itt a víz csak mintegy fél méter mély, tehát aránylag gyorsan felmelegedő. A víz színe alatt úszó, dúsan tenyésző vízinövényeken folyik le a párosodás. Érdekes és szokatlan látványt nyújt hazánk e legkevésbé ismert békafajának'tavaszi gyülekezése a vízben. Az éjszakai életet élő ásóbékát, ha néha nappal meg is leljük, homokkal, földdel borított, maszatos állatnak ismerjük. Most az átlátszó, barna lápi vízben „tisztára mosdatott“ kis állatok meglepően tetszetős képet mutatnak, kellemes világos- barna és szürke színükkel, csinos rajzolatukkal. Nagytestű lárvái 75—80 mm hosszúra megnőnek. Gyorsan fejlődnek. A vizet május, júniusban már elhagyják. 1956. június 29-én már 38 mm hosszú, egészen kis farkcsontú példányt fogtam a szárazon. Bufo bufo bufo L. — Barna varangyosbéka. Testhosszúság: him 80—90, nőstény 100—130 mm. Magyarország e legnagyobb békafaja az ősmocsár területén igen nagyra megnő. Ebben a táplálékbőségen kívül a terület háborítatlanságának is szerepe van. A kifejlett példányok színe megegyezik a hazánk más tájain élőkéivel. A fiatalok között gyakran találtam agyagvörös felsejűeket. (V. ö. Schreiber i. m. p. 214.) Sokszor meg csak a fejtetőn, a szemek fölött elhelyezkedő mirigyes dudorok, hátrább a fültőmirigyek (parotidák) és a háton elszórt mirigyek vörös színűek. A barna varangy elég gyakori állata a lápnak. A lápot környező szálerdőben és bokrosban éppúgy megtaláljuk, mint a kiszáradt lápréten, vagy száraz zsombékosban. A talaj szinten élő éjszakai állat. Kedvenc nappali búvóhelye a régen szárazra került, korhadt zsombék belseje. Ennek puha anyagába arasznyi mélyen beássa magát, védelmet keresve a nap heve ellen. Másutt az avar alatt, bokrok tövén rejtőzködik. Párosodása március utolsó hetében, április elején folyik. 1954. április 2-án a láp délnyugati — legmélyebb — és állandó nyíltvizében figyeltem nászukat. Különleges látványt nyújt ilyenkor ez a sással, fűzbozóttal szegélyezett, kerekded tó. A mozdulatlan víztükrön bármerre nézünk, párosodó barna varangyokat látunk. Mozdulatlanul ülnek a vízből kiálló gyökereken, lebegnek a vízen úszó növényeken, vagy kis hullámokat verve, messze bent úsznak a mély vízben. A párok egyáltalán nem félnek, nem menekülnek az embertől. A nőstények cipelik hátukon a hímeket (némelyik kettőt is). A hímek, az első lábukkal, nagy erővel, szorítják a nőstényt. A pár nélkül maradt hímek a párosodók körül úszkálnak, fájdalmasan hangzó, halk ,,kut-kut- kut“ hangot adva. Időnként másodikként igyekeznek egy-egy nőstény 14
