Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)

Kádár Tamás: Egy figyelemreméltó Dráva vidéki főúr a 13. század második feléből: Péc nembeli György fia Dénes nádor és országbíró közéleti pályája

Dénesnek egy Péter nevű testvéréről tudunk, akit egyetlen alkalommal - vele együtt meglehetősen későn, 1278 novemberében, mint előkelő szlavóniai nemest említenek.7 Maga a későbbi nádor először 1256. március 30-án, szolnoki ispánként bukkan fel forrásainkban, születése ilyenformán leginkább 1223-1228 tájára tehető. Szinte napra pontosan két évvel később, 1258. április első napján már a bakonyi ispáni tisztséget is viselte, alighanem régebb, talán már Szolnok vármegye élére való, egyébként némileg szintén korábbra, feltehetően 1255 második felére datálható kinevezése óta.8 Tűrje nembeli Dénes volt nádor - előde a szolnoki ispáni székben - ugyanis még 1255-ben meghalt, a bakonyi királyi erdőuradalom korábbi ismert elöljárója pedig csak 1240-ben mutatható ki.9 A két szóban forgó ispánság egyidejű viselése, illetve összekapcsolása egyébként külön figyelmet érdemlő, felettébb szokatlan dolog az egész késő Árpád-korban; egymástól ilyen nagy távolságra, az ország egészen más részén fekvő vármegyék és ispánságok igazgatását igencsak ritkán vonták össze egyvalaki irányítása alatt, másfelől 1301 előtt Dénesen kívül csak egyetlen egy szolnoki comes töltött be hivatali működése idején más megyében is ispáni tisztet, Bakony élén pedig - már amennyiben ez gyér és szórványos forrásadataink révén tudható - e tekintetben ő volt az egyedüli.10 Szolnoki megyésispánsá- ga kapcsán talán nem irreleváns még egy megjegyzést tennünk: jelesül, hogy a tisztséget kevéssel leváltása után, alkalmasint már 1259-1260 folyamán (legkésőbb 1261-ben) az erdélyi vajdai méltósághoz kapcsolták, és azt attól fogva 1426-ig, illetve Belső-Szolnok megye esetében 1441-ig - megszakítatlanul, mintegy szokásszerűen - névleg, többnyire a címet is használva, a mindenkori vajda töltötte be, ilyenformán Dénes volt az utolsó ispán a megyében, aki a szóban forgó dignitast nem az erdélyi vajdaság mellett, annak mellékhivatalaként viselte.11

Dénes az 1250-es évek végén István trónörökös szolgálatába állt, és új urát készségesen elkísérte külhonba, az annak nemrég az atyja, IV. Béla király által fennhatósága alá rendelt és átadott tartományába, a Stájer Hercegségbe is. Minden valószínűség szerint részt vett az idősebb és az ifjabb király közös, 1258 nyarán, Stájerország elleni nagyszabású hadjáratában is, amelynek során a magyar seregek egy erőteljes megtorló akció keretében helyreállították és megszilárdították a magyar fennhatóságot a lázongó tartomány felett.12 1259. május 26-án már mint István asztalnokmesterével, pettaui kapitányával és zalai ispánjával, Stájerország székhelyén, Grazban - az ifjabb király és immár stájer herceg e napon kelt privilegiumlevelének méltóságsorában - találkozunk

7 CDCr. VI. 261-266. (265.) p.

8 1256: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Supplementa. (Diplomaticki zbornik Kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Slavonije.) Volumen I. Digesserunt Hodimir Sirotkovic, Josip Kolanovic. Zagreb, 1998. 206-208 (207.) p.; 1258: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. II. A Pannonhalmi Főapátság története. Szerkesztette és részben írta Sörös Pongrácz. Budapest, 1903. 300-301. p.; Wertner Mór: Az árpádkori nádorok genealógiája. II. közlemény. Turul, 16. (1898), 117. p. (a továbbiakban: Wertner, 1898.). Zsoldos, 2011. 129., 211. p.

9 Tűrje nb. Dénes elhunytára: ÁÚO II. 262-263. (262.) p.; Zsoldos, 2011. 129. p.

10 Zsoldos, 2011. 128-129., 209-211. p.

11 Kristó Gyula: Szolnok. (Szócikk.) In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Fó'szerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994. 655. p.; Engel, 1996. 200-201. p.

12 Anonymi Leobiensis Chronicon. In: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. Tomus I—III. Collegit Albinus Franciscus Gombos. Budapestini, 1937. (a továbbiakban: CFH I.) 273. p.; Szende László: Harc a Babenberg örökségért (1246-1261). Sic Itur ad Astra, 11. (1999) 2-4. sz. 263—306. p., a továbbiakban: Szende, 1999.), itt: 283-285. p.; Bradács Gábor: Gutkeled nembeli István szlavón bán és István ifjabb király harcai a salzburgi érsekségért vívott háborúban (1258-1259). In: Elfeledett háborúk. Középkori csaták és várostromok (6-16. század). Szerk.: Pósán László - Veszprémy László. Budapest, 2016. 171-197. p. (a továbbiakban: Bradács, 2016.), e helyt: 186-187. p.

7