Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Kádár Tamás: Egy figyelemreméltó Dráva vidéki főúr a 13. század második feléből: Péc nembeli György fia Dénes nádor és országbíró közéleti pályája
illetve június első napján adta ki, erősen gyanítható, hogy e hónapok nagy részét szintén Zalában, sőt talán mindvégig az említett faluban, valamint környékén töltötte.42 A relatív belső béke, amely nádorsága elsó'hat hónapját jellemezte-Joakim és szövetségese, Kőszegi Henrik fékezhetetlen hatalomvágya miatt - azonban nem tartott sokáig. Az események kronológiája és forgatókönyve pontosan nem ismert, még az is kérdéses, hogy vajon csakugyan valamennyi alább tárgyalt, a szakirodalom által hagyományosan és egyöntetűen erre az évre helyezett történés 1274-ben játszódott-e le. Mindazonáltal a legvalószínűbb köztörténeti rekonstrukció szerint Joakim akit ellenlábasainak 1273 májusában néhány hétre sikerült kiszorítania a kormányzatból valamint Henrik bán megdöbbentő lépésre szánták el magukat; hogy ezáltal biztosítsák hatalmukat és vezető pozíciójukat, vélhetően a hónap legutolsó napjaiban Buda közelében foglyul ejtették a gyermek uralkodót és anyját, Erzsébet királynét.43 A lehetetlen helyzetbe került országnagyok - köztük mindenek előtt természetesen Dénes nádor - alkalmasint kellő bátorság és főképp a lázadók megzabolá- sához rögvest felhasználható fegyveres erő híján, kénytelenek voltak engedni a gátlástalan zsarolásnak, és visszavették a kormányba a két nagyurat; Joakim újfent tárnokmester, Henrik pedig szlavón bán lett. A szembenálló bárói csoport tagjai, élükön Csák nembeli Péterrel, hamarost, valószínűleg még júniusban kiszabadították IV. Lászlót és az anyakirálynét, mire azonban Joakimék - feltehetően a következő hónap folyamán - a király öccsét, András herceget kerítették hatalmukba, hogy hogy ezáltal presszionálják-zsarolják Lászlót, Erzsébetet, illetve híveiket, vagy — más kutatói nézet szerint hogy azt fivérével szemben mint ifjabb királyt, esetleg egyenesen mint trónkövetelőt léptessék fel.44 Joakim és Henrik a herceget magukkal hurcolva állítólag Szlavóniába kívántak visszahúzódni, a hadra kelt királyhű bárók Csák Péter által vezetett serege azonban Székesfehérvár térségében utolérte, és a Bökénysomlyó és Föveny között, szeptember 27. táján megvívott ütközetben legyőzte a lázadókat. Joakimnak sikerült elmenekülnie, Henrik bánnak viszont már nem volt szerencséje, elesett az összecsapásban. A Csák testvérek és társaik még szeptember végén, a fövenyi csatamezőn átszervezték a kormányt és a királyi tanácsot: a nádori hivatalt Rátót nembeli Lóránd, a legtekintélyesebb bárók egyike, nem mellesleg immár négyszeres nádor és méltóságbeli előde vette át Dénestől, aki ugyanekkor a megüresedett szlavón bánságot kapta meg, tehát továbbra is a hatalom birtokosainak legszűkebb körén belül maradt.45 A válságos hónapokban Dénes ténykedéséről semmit sem tudunk, így - bár legalábbis az előbbi eshetőség módfelett valószínűnek látszik - arról sincs információnk, hogy ő maga is táborba szállt-e a pártütők ellen, vagy hogy részt vett-e a fövenyi csatában. Mindenesetre az feltétlenül figyelmet érdemel, hogy, mint láttuk, jóllehet május és szeptember dereka kötött két nagyobb mérvű és sejthetően igen viharos kormányátalakítás is lezajlott, ő mindvégig megőrizte nádori posztját, az oklicsi ispánsággal egyetemben.46 Új hivatalát mindössze legfeljebb 16 hétig töltötte be; a következő év első napjaiban, január 18. előtt országbíró és - ismét, harmadszor - zalai ispán lett.47 Nemkülönben 42 1274. ápr. 1.: Bándi Zsuzsanna: Agostonos remeték Körmenden. Vasi Szemle, 33. (1979) 364-365. p.; jún. 1.: ÁÚO IX. 111-112. p.; keltükre: ÁNHO 163. sz. regeszta kommentárja 43 Pauler, 1899. 315-316. p.; Szűcs, 2002. 397. p. 44 Szabó Károly: Kun László 1272-1290. Budapest, 1886. (Magyar történeti életrajzok, II/5., a továbbiakban: Szabó, 1886.) 27. p.; Pauler, 1899. 315—316. p.; Szűcs, 2002. 397. p. 45 1274. szept. 30.: ÁÚO XII. 88-90. (90.) p., RA 2559. sz.; Wertner, 1909. 407-408. p. 46 Pauler, 1899. 314-315. p.; Szűcs, 2002. 395-396. p.; Oklicsi ispánságára: Zsoldos, 2011. 177. p. 47 1274. dec.: CDCr. VI. 99-100. (100.) p., RA 2565. sz.; 1275. jan. 18.: A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömröi levéltára. (Archivum Gyömró'iense gentis comitum Teleki de Szék.) írta és összeállította Iványi Béla. Szeged, 1931. 74. p., RA 2589. sz.; keltére: Kádár Tamás: IV. László király itineráriuma (1264—[1272]-1290). In: Fons, 23. (2016) 3-64. p. (a továbbiakban: Kádár, 2016.), itt: 13.: 17. jegyz. 14
