Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
alig pirkadt, a mellettem lévő telefonon hallom, hogy az ezred segédtiszt, kapitány úr Ballaskó169 adja ki az I. zászlóaljnak a parancsot. Na, mindjárt jövünk mi — gondoltam és átzörgettem legényemnek, hogy jöjjön és adjon tiszta alsóruhát és pakolja össze a holmikat. Még nem világosodott ki egészen, amikor zúg a telefonban: halló Kaposvár! A zászlóaljat felszedni és várni, míg az alezredes úrral odaérek és megkapjátok a további parancsot! - Ballaskó kapitány mondta ezeket a szavakat. Mint az orkán szaladt századtól századig a riadó! És mire megérkezett ezredparancsnokunk már ott állott a zászlóalj teljesen készenlétben várva a parancsot. A parancs szerint Guietta faluba170 kellett mennünk. Amint odaérünk, zászlóaljparancsnokunk éppen jelenteni akárja megérkezésünket, amikor egy értelmetlen kiáltás hangzik, mire mindenki eltátja a száját és befogja a fülét: а ЗО^-ев171 küldi az üdvözletét a túlsó szomszédnak. Utána új parancs vár: Az egész ezred a Marche-szakadékba172 megy! Idáig csak eljöttünk valahogy veszteség nélkül, de innét továbbmenni nehéz dolog. Az úton előttünk már láttuk az őrületes füstöt, éreztük az ekrazit173 fojtó szagát. Santo Stefano174 körül valóságos pokolban voltunk. Gránát gránátot kergetett a levegőben s azoknak robbanó zaja süketítő dörgéssel kelt versenyre a Schrapnell pukkanásokkal. Valami más úton kellene menni! Igen ám, de a hegyek között ez az egyetlen út, ami a mi célunkhoz vezet. Nincs más választás, mint előre, minél gyorsabban, annál kevesebb ideig vagyunk kitéve az ellenséges tüzelés hatásának. Úgy fél kilenckor meg is érkezünk. A szakadék bejáratánál egy deckungot175 vágott szét a gránát, melynek romjai alatt két szétlőtt ló vonaglott, hörgött. Rettenetesen csúnya látvány. A szakadékban kissé kifújjuk magunkat és várjuk, hogy mi lesz. Ezredünk két zászlóalja (I.—II.) elmegy tőlünk. Okét a másik betöréshez dirigálja a felsőbb parancs. A mi kis zászlóaljunk marad csak itt, mint utolsó tartalék, amellyel ezen a frontszakaszon rendelkezni lehet. Itt a szakadékban töltjük az egész napot. Ágyúzás jobbra-balra, mindenfelé, de szerencsére nem tesz bennünk kárt. A nap folyamán különböző hírek jönnek. Úgy rémlik, mintha megállna a támadás. A Piavén innen lévő franciák el vannak vágva a túllévőktől, tüzérségünk ellőtte a hidat. Új parancs érkezik: „а В. H. 3.176 egy zászlóalja a sötétség beálltával elfogja az innen rekedt franciákat!” Könnyű volt ezt megparancsolni, de ilyen kevés emberrel, amennyit ekkor egy zászlóalj számlált, nem lehetett megcsinálni. Sőt az éjszaka folyamán még jöttek át a franciák az újból helyreállított hídon. 169 Ballaskó János: 1918 októberében százados a cs. és kir. 44. gyalogezredben. Kurtz Géza - Kristófy Géza: A cs. és kir.,Albrecht főherceg” 44. gyalogezred és a cs. és kir. 105. gyalogezred története. Budapest, 1937, Merkantil-Nyomda, 295. p. 170 Guietta: Település Olaszország északkeleti részén (Veneto régió, Treviso megye), Valdobbiadene község közigazgatási területén. 171 305 mm űrméretű osztrák-magyar nehézlöveg. 172 Szakadék Olaszország északkeleti részén (Veneto régió, Treviso megye), Valdobbiadene község közigazgatási területén. 173 Ekrazit: Az osztrák-magyar ЬайегоЪеп a tüzérségi lövedékek tölteteként használt szerves összetételű, világossárga színű, viaszos tapintású robbanóanyag. 174 Santo Stefano: Település Olaszország északkeleti részén (Veneto régió, Treviso megye), Valdobbiadene község közigazgatási területén. 175 Deckung (német): fedezék. 176 3. bosznia-hercegovinai gyalogezred. 75
