Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
Az osztrák-magyar haderő kenyérlisztigényeinek biztosítása csak a hátország szükségleteinek csökkentése árán volt lehetséges. November 28-án a kormány elrendelte a búza- és a rozsliszt árpa- és kukoricaliszttel történő kötelező keverését,252 valamint a gabona és liszt legmagasabb árának járásonkénti megállapítását.253 Keveretlen búza- és rozslisztet kiskereskedelmi forgalomban (közvetlen fogyasztás céljára) december 24-ig lehetett árusítani. A különféle kiőrlésű búzalisztfajtákat és a rozslisztet 33%-ban árpaliszttel, vagy 30%-ban kukoricaliszttel kellett keverni. A maximális árak kiszámítására törvényhatóságonként ármegállapító bizottságok álltak fel. A somogyi bizottság vezetője a főispán volt, s az alispán, a járási főszolgabírók, Kaposvár polgármestere, a vármegyei gazdasági egyesületek képviselői, a vármegyei gazdasági felügyelő, valamint a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara helyi kiküldöttje alkotta a tagságot. A somogyi ármegállapító bizottság december 5-én hirdetményben közölte a búza, a rozs, az árpa és kukorica, illetve az ezekből őrölt liszt mázsájának járásonkénti legmagasabb árát. A táblázatos kimutatás szerint a vármegyeszékhelyen és a Kaposvári járásban lehetett a legmagasabb hatósági áron gabonát és lisztet vásárolni. Szemes termény esetén a maximális ár nem tartalmazta a szállításhoz szükséges zsák árát. A lisztek esetében viszont igen. A hirdetmény kilencféle búzalisztet és háromféle rozslisztet sorolt fel. Az ármaximálás december 10-én lépett életbe. A rendelet a közvetlen fogyasztás céljait szolgáló kiskereskedelemre nem, csak a nagykereskedelmi célú áruforgalomra vonatkozott. A kormányrendelet értelmében, a fűszer-, vegyes- és kiskereskedők a hirdetményben meghatározott árú gabona- és lisztfaj- ták„kicsinyben való” árusításakor csak olyan árakat szabhattak, melyek a megállapított maximális áraknál „aránytalanul nem magasabbak”.254 December 12-én a földmívelésügyi miniszter hirdetményben tájékoztatta a lakosságot a kevert kenyérliszt- és gabonajárandóság bevezetéséről. A miniszter felkérte az otthonában kenyeret sütő népességet is, hogy csak kevert lisztből készült kenyeret fogyasszon, szükségleten felüli búza- és rozskészletét pedig bocsássa áruba. A mezőgazdasági cselédek évi búza és rozs terményjárandóságát (konvencióját) egyharmad részben szintén árpában, vagy kukoricában kellett kiadni, s a munkaadónak az értékkülönbözetet készpénzben kellett kifizetni. Báró Ghillány Imre megnyugtatta lakosságot: a kenyérgabonák terméseredményei elmaradtak ugyan várttól, de az ország szükségletei biztosítottak. A földmívelésügyi miniszter szerint, a kormány csak Józan előrelátásból” vezette be a kevert liszt használatát. Az ellenség ki akarja éheztetni a Monarchiát, aki takarékoskodik, hazafias kötelezettségének tesz eleget — fejtegette a miniszter. „Ma, aki keveretlen tiszta búza-, vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik, s aki rejtegeti a gabonát, amire a maga házában és gazdaságában nincsen okvetlenül szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét. ” A főszolgabírói hivatalokban sokszorosított hirdetményt a községekben, pusztákon és majorságokban kiszögelték s dobszó útján kihirdették. A vármegyeháza a miniszteri közleményt a helyi sajtóban is közzétette. Főszolgabírói jelentések tanúsítják, hogy a somogyi gazdasági cselédeknek nagyon nem tetszett a konvenciójukat érintő intézkedés. A mezőgazdasági munkások 262 262 A m. kir. minisztériumnak 8681/1914. M. E. számú rendelete a közfogyasztásra szánt búza-, rozs-, árpa- és tengeriliszt előállításának és forgalomba hozatalának szabályozásáról. Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. december 6. 899—901. p. 253 A m. kir. minisztériumnak 8682/1914. M. E. számú rendelete a búzáért, rozsért, árpáért és tengeriliszt előállításának és forgalomba hozatalának szabályozásáról. Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. december 6. 901—904. p. 254 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. december 6. 896-899. p. 57
