Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
országos bizottság elnöke - gróf Tisza István — miután megköszönte az eddigi munkáját, emlékeztette a fó'ispánt, hogy azokban a községekben, ahol a helyi segélybizottság pénzbeli adományokat utalt ki, a felvett összegeket vissza kell téríteni a segélykasszába az államsegélyek legközelebbi kifizetésekor. A fó'ispáni körrendeletben tudatta a miniszterelnök intencióit a főszolgabírókkal és a kaposvári polgármesterrel. A visszajelzésekből kiderült, hogy a helyi segélybizottságok nagyon ritkán folyósítottak pénzbeli segélyt, s a kifizetéseket visszavonták az államsegélyekből. A községi igazgatás teljesítette a rendeletben foglaltakat, egyedül Szigetvár nagyközség elöljárósága indítványozta, hogy a felvett előlegeket ne vonják le az államsegélyből.167 Somogy vármegye alispánja október 18-án kelt évnegyedes jelentésében is beszámolt a társadalmi adománygyűjtés helyi eredményeiről. A beérkezett jelentések szerint, a „nagymennyiségű természetbeni adományt” a segélybizottságok azonnal szétosztották. Pénzadományokat a vármegye területén három akció keretében gyűjtöttek: augusztus első felében a járási, illetve városi segélybizottságok által 60 002 korona 11 fillér, az augusztus 18-i „katona-napon” a vármegye községeiben 6674 korona 40 fillér, a főispán és alispán közös adakozási felhívása révén pedig 11 461 korona 26 fillér gyűlt össze. A pénzbeli adományok kisebb részét közvetlen segélyezésre fordították, nagyobb részét — „további gyümölcsöztetés céljából” - somogyi takarékpénztárakban helyezték el.168 A társadalmi szolidaritás kétségkívül a vármegyeszékhelyen volt a legerősebb, s ez a tény a városba vonzotta a nélkülözőket. Kaposvár polgármestere október 26-án felterjesztést intézett az alispánhoz, mivel a hadiállapot beállta óta „a vármegye területéről teljesen vagyontalan családok, keresetre képtelen egyének költözködtek be a városba”. Az új beköltözőket állításuk szerint illetőségi helyük elöljárósága küldte Kaposvárra, mondván, a vármegyeszékhelyen mindenki számára jut segély. Dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester sürgős intézést — „figyelmeztető rendeletet” — kért az alispántól a községi elöljáróságok eme gyakorlatával szemben.169 A somogyi földbirtokosok egy része nagyvonalú adományokkal segítette a falvak nélkülözőit. Felsőbüki Nagy György nagybajomi birtokos például hadba vonulása előtt a nagybajomi körjegyző asztalára letette magtárának kulcsait és 3000 koronát. A tartalékos huszárhadnagy a nagybajomi elöljáróság belátására bízta, hogy készpénzével, gabonájával és tűzifakészletével „ott enyhítse a háború folytán másoknál beállott szükséget, ahol azt indokoltnak tartja, hozzátévén, hogy amíg neki van, másoknak szükséget szenvedni nem szabad”. A Kaposvári járás főszolgabírója október 31-én — mint „a nemes, zajtalan emberbaráti szeretetnek” példáját — kitüntetésre terjesztette fel a főispánhoz a nagybajomi birtokost.170 A hadbavonulták hozzátartozóinak állami segélyezése A mozgósítás során bevonultak „gyámol nélkül maradt”hozzátartozóit az állam pénzbeli ellátásban részesítette. (A mozgósításkor tényleges katonai szolgálatukat töltő védköte- lesek családtagjai nem részesültek állami segélyezésben.) Az 1882. évi XI. te.171 alapján 167 MNL SML Fó'ispáni általános 760/40/1914. sz. 168 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. november 19. 853-854. p. 169 MNL SML Fó'ispáni általános 448/40/1914. sz. 170 MNL SML Fó'ispáni bizalmas 66/1914. sz. 171 1882. évi XI. törvénycikk a mozgósítás esetében behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok, honvédek és egyéb jogosultak gyámol nélküli családjainak az 1880. évi XXVII. te. 5. §-a alapján 45
