Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
„ezen egyének kipuhatolása és ártalmatlanná tétele céljából a szükséges legszigorúbb intézkedések” megtételét, illetve az „esetleges észlelésekről” esetről-esetre jelentést várt.133 November 15-én a belügyminiszter több ezer galíciai menekült elhelyezése érdekében, a vármegye területén üresen álló épületekről kimutatást kért a főispántól. Makfalvay Géza rendeletére a kaposvári polgármester azonnal jelentette, hogy a vármegyeszékhelyen a helyben állomásozó katonaság minden középületet lefoglalt, só't, a hadi helyzet következtében Kaposvárra került a kassai 20. számú helyőrségi kórház, a kassai 20. számú egészségügyi osztály és a kassai kolerakórház. Nyolc járási fó'szolgabíró szintén nemleges választ adott, egyedül a Lengyeltóti járás főszolgabírója talált szállást a menekülteknek. Pete Lajos bérleti díj ellenében a kiürült balatoni fürdó'telepeket ajánlotta a fó'ispán figyelmébe. A fó'szolgabíró ötlete általános felháborodást keltett a balatoni villa tulajdonosok körében. A nyaralótulajdonosok nevében a Vöröskereszt balatonlellei134 fiókegyletének elnök asszonya, özvegy Szalay Imréné135 a főispánnál tiltakozott a menekültek Balaton-parti elhelyezése ellen, mivel nézete szerint a galíciai menekültek betegségeket (,,ragályt’j terjesztenek és esetleges megjelenésük puszta híre is árfelhajtó hatású. A tiltakozás hatására Pete Lajos főszolgabíró revideálta álláspontját, a főispán pedig november 26-án megkérte a belügyminisztert, hogy „Somogy vármegyében, különösen pedig Balatonbogláron, Balatonlellén és Fonyódon136galíciai menekülteket”ne helyezzen el.137 December 1-én a belügyminiszter a határszéli hadműveletek következtében lakhelyéről távozni kényszerülő „1200 vagyonos magyar egyén’’elszállásolását helyezte kilátásba Somogybán. A főispán utasítására a Barcsi, Kaposvári, Lengyeltóti és Szigetvári járás 200 —200 fő, a Nagyatádi járás 400 fő befogadását vállalta. Kaposvár ismételten nem tudott menekülteket befogadni. Dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester jelentése szerint, a városban ekkor - a lakosságon kívül — 6400 katona, 1500 kassai egészségügyi katona és 800 sebesült tartózkodott.138 A belügyminiszter december 4-i leiratában már „szegény sorsú” északkelet-magyarországi menekült érkezéséről tájékoztatta a kaposvári vármegyeházát. Sándor János felkérte a hatóságokat, hogy a menekülteket részére biztosítsanak ellátást, s amennyiben lehetséges munkaalkalmat is.139 A menekültkérdés hatósági kezelése terén három nappal később újabb fordulat állt be. A belügyminiszter ugyanis arról tájékoztatta a főispáni kart, hogy az országban tapasztalható élelmiszerhiány és „túlzsúfoltság” miatt a galíciai és bukovinai menekülteket a Lajtán túlra szállítják. Utasította a törvényhatóságokat, hogy az osztrák és a magyar állampolgárságú menekültek ellátásáról külön listákat szerkesszenek. A somogyi hatóságoknak ekkor még nem kellett kimutatásokkal bíbelődniük, mert a vármegye területére nem érkeztek meg a beharangozott galíciai és északkelet-magyarországi menekültek.140 1914-ben tehát a vármegye területére államilag szervezetten nem érkeztek menekültek. Magánúton is csak minimális számban jöttek. Somogy vármegye alispánja 1915. január 18-án kelt évnegyedes jelentésében tájékoztatta a törvényhatósági bizottságot, hogy 1914 133 MNL SML Főispáni bizalmas 55/1914. sz. 1271/V.H.K./1914. BM. sz. 134 Balatonlelle: 1914-ben kisközség a Lengyeltóti járásban. 135 Az elnökasszony társadalmi helyzetével kapcsolatosan megemlítendő, hogy néhai férje, Szalay Imre (1846—1902) balatonlellei földbirtokos, borász, vadász és író, 1875 és 1896 között a Lengyeltóti székhelyű választókerület függetlenségi párti országgyűlési képviselője volt. 136 Fonyód: 1914-ben kisközség a Lengyeltóti járásban. 137 MNL SML Főispáni bizalmas 71/1914. sz. 8204/res./1914. BM. sz. 138 MNL SML Főispáni bizalmas 71/1914. sz. 9680/eln./1914. BM. sz. 139 MNL SML Főispáni bizalmas 71/1914. sz. 9999/eln./1914. BM. sz. 140 MNL SML Főispáni bizalmas 71/1914. sz. 10006/eln./1914. BM. sz. 40
