Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
kifogástalan és megbízható nagykorú egyének” kezén — különösen nemzetiségi vidéken, ahol zavargásoktól lehetett tartani - lőfegyvert hagyjanak. Somogy vármegye főispánja, Makfalvay Géza természetesen nem rendelte el a fegyverek és (ipari) robbanóanyagok rengeteg adminisztrációval járó begyűjtését, ellenben augusztus 4-én táviratban tudatta a belügyminiszterrel a cáfolhatatlan tényt: „Somogy vármegyében nemzetiségi vidék és nemzetiségi kérdés nincs.”115 Augusztus 4-én a belügyminiszter rejtjeles távirat útján közölte a főispánnal, hogy értesülései szerint, „szerb terroristák” a városok vízvezeték-hálózatait „bacilusokkal” akarják megfertőzni. Makfalvay Géza utasítására a járási főszolgabírók és a kaposvári polgármester azonnal őrséget rendeltek az artézi kutak és a vízművek mellé. A főispán tapintatos eljárást kért az illetékes hatóságoktól: „A merényletek megakadályozása céljából a szükséges intézkedéseket azonnal tegyék meg, de oly módon, hogy a foganatosítandó rendszabályok a közönségben felesleges izgalmat és félelmet ne keltsenek.”116 Ugyancsak augusztus 4-én, este egy 16 éves taranyi117 fiú a Taranyi-Rinya patak hídja tövében egy „fekete ruhába öltözött vékony” férfival találkozott. Az idegentől megriadt legény fellármázta a falut, s az eset kivizsgálására még aznap éjjel megérkezett Taranyba Nagyatádról két csendőr. A nyomozás az ismeretlen után eredményre ugyan nem vezetett, ennek ellenére a Nagyatáddal szomszédos Bodvicán118 a csendőrök őrizetbe vettek négy horvát és egy szerb famunkást. Bárány Sándor főszolgabíró az 5 horvátországi illetőségű famunkás felügyelet alá helyezését akként indokolta meg, hogy közülük ketten augusztus 2-án a bodvicai kocsmában összeverekedtek a helybeli törzsközönséggel, s ittas állapotban „állítólag a magyarokat gyalázták, s a szerbek győzelméért imádkoztak”. Az eset hatására a Nagyatádi járás főszolgabírója elrendelte a Nagyatád környéki vasúti hidak folyamatos őrzését.119 Augusztus 5-én a belügyminiszter a Magyarországon tartózkodó „fegyverképesnek látszó” szerb és orosz állampolgárok őrizetbe vételére utasította a rendőrhatóságokat. A főispán jelentése szerint, Somogy vármegye területén nem éltek szerb és orosz alattvalók, így a helyi hatóságok nem vettek részt ellenséges államok polgárainak összegyűjtésében és kényszerlakhelyre telepítésében (internálásában).120 Augusztus 2-án a kereskedelemügyi miniszter elrendelte a magánkézben lévő telefonok ellenőrzését. Az ellenőrzéssel megbízott Makfalvay Géza főispán a vármegye területén működő 69 magánkézben lévő telefonállomás gazdáját „a hadviselés érdekeit nem veszélyeztető” megjegyzéssel látta el. Felettébb sajnálatos, hogy a kaposvári városi hálózatra kapcsolt előfizetők ebben a kimutatásban nem szerepeltek. Megjegyzendő, hogy magánszemélyek a mozgósítás után interurbán (távolsági) telefonbeszélgetést a hadvezetőség tilalma — a hadviselés érdekeinek esetleges veszélyeztetése — miatt nem folytathattak.121 A hatóságok közötti kapcsolattartás létfontosságú volt. Mivel a Nagyatádi járás területén a telefon-, távíró- és villanyvezetékeket „éretlen gyermekek” megrongálták, a 115 MNL SML Főispáni bizalmas 36/1914. sz. 1917/res./1914. BM. sz. 116 A főispánhoz küldött jelentések szerint, 1914-ben Somogy vármegye területén vízvezeték-hálózat Kaposváron, Szigetváron, Fonyódon, Balatonföldváron, artézi kút pedig Szigetváron, Barcson, bábodon, Nagyatádon, Csurgón és Marcaliban működött. MNL SML Főispáni bizalmas 36/1914. sz. 117 Tarany: 1914-ben kisközség, körjegyzőségi székhely a Nagyatádi járásban, Nagyatádtól délnyugatra 8 km távolságban. 118 Bodvica: 1914-ben kisközség a Nagyatádi járásban, Nagyatádtól délre 1 km távolságban. 119 MNL SML Főispáni bizalmas 34/1914. sz. 120 MNL SML Főispáni bizalmas 34/1914. sz. 1889/res./1914. BM. sz. 121 MNL SML Főispáni általános 441/40/1914. sz. 498/B.eln./1914. KM. sz. 37
