Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Kádár Tamás: Egy figyelemreméltó Dráva vidéki főúr a 13. század második feléből: Péc nembeli György fia Dénes nádor és országbíró közéleti pályája
leszámítva persze a cseh megszállás alatt álló, igen számottevő' Pozsony, Sopron és Moson vármegyei területeket - elvben az egész királyság nádorának mondhatta magát. A nádori székbe jutása az egymással szembenálló, szakadatlanul versengő', sőt a konfliktusaikban akár erőszakot is alkalmazni kész nagyurak, illetve bárói érdekcsoportok pillanatnyi alkuja lehetett, és nádorrá tétele, lévén életkora és két évtizedes országnagyi karrierje okán széles körű tekintélynek örvendett, alighanem ez esetben is inkább - miként azt Szűcs Jenő találóan megfogalmazta - egyfajta „szépségflastromként” szolgált a hatalomra került pártkormányzat renoméjának és általános elfogadottságának növelése érdekében.37 Első nádorsága egy tekintetben feltétlenül eltér az ezekben az 1278 előtti zavaros esztendőkben - régi kifejezéssel élve: - hivataloskodott egyéb főurak nádori működésétől. A frissen kinevezett nádor gyaníthatóan 1273. november folyamán, majd december második felében ugyanis - ismereteink szerint elsőként az ország történetében mint a későbbi időpontban és ott kelt kiadványában írja: „a király parancsára és az ország báróinak tanácsára” - a helyi nemesek részére közgyűlést hirdetett, illetve tartott Zala vármegyében.38 A congregatio fő feladata - a peres ügyek megtárgyalása és lezárása mellett - a megyebeli gonosztevők felelősségre vonása volt, oklevele szerint a nádor ez utóbbi mintegy köteles tennivalója nyomán két nyilvánosan tolvajnak és latornak kikiáltott megyei személyt háromszor is megidéztek az általa tartott közgyűlésekre, színe elé, azok azonban egyik congregatiora sem jöttek el, amiért is Dénes nádor birtokaikat elkoboztat- ta.39 Az - ország hagyományos jogszokása szerint, nádor volta folytán - őt megillető és így kezére jutott földet eladta egy, az elítélt testvérpártól egy másik - vélhetően közeli — fekvőségét korábban, atyja által megvásárolt nemesnek. Dénes nádorként tehát legalább két zalai közgyűlésen is elnökölt és bíráskodott 1273 utolsó hat-nyolc hetében, szóban forgó oklevelét pedig valószínűleg ezen, talán más, szomszédos megyéket is érintő körútj a utolsó, fájdalmunkra - a szerfelett nagy kiterjedésű vármegyén belül - közelebbről nem lokalizálható állomásán bocsáthatta ki. Az oklevél szfragisztikai szempontból is igen fontos dokumentum: ezen kiadványán, hártyaszalagra függesztve maradt fenn ugyanis - sajnos elég rossz, sérült állapotban - egyetlen, körülbelül 60 mm átmérőjű, kör alakú, természetes színű viaszba nyomott pecsétje.40 Körirata erősen elkopott, csak néhány néhány betű, egy szótöredék és atyjának megnevezése IT..........FILI COTS GEORGI”) olvasható rajta, a pecsétmezőben azt csaknem teljesen kitöltő, szintén elmosódott, alig kivehető, enyhén hosszúkás pajzs, felette kereszt, jobb és bal oldalán egy-egy kisebb díszítés (talán hold és csillag?) látható. Ezen kívül egy hamis, nevében kiállított, 1263-ra datált, őt országbírónak és zalai ispánnak címző oklevélen megőrződött egy vélhetően szintén neki tulajdonítható gyűrűspecsét-le- nyomat is.41 A mélysötétzöld színű sigillumot alkalmasint egy általa, 1275 elején, rövid szlavón bánsága idején kiadott diplomáról tehették át a hamisítványra, egész jól kivehető, megkímélt felirata ugyanis a következő: „S DIONISII BÁNI”. Átmérője mintegy 13 mm, ábráján jobbharántpólyával díszített pajzs látszik. A nádor 1274 tavaszán is Zalában tartózkodott és tevékenykedett, és minthogy az első nádori ciklusa idején kelt három oklevele közül a továbbiakat is a megye területén, ráadásul mindkettőt ugyanazon a településen, Mándon, de kerek két hónapos különbséggel, április, 37 Szűcs, 2002. 391. p.; Szó'cs T. hasonlóképp Joakim és társai mintegy „kirakatfigurájának” tartja Dénest, lásd Szó'cs, 2014. 84. p. 38 ÁÚO IX. 38-40. p., ÁNHO 162. sz.; Zsoldos, 2003. 791. p. 39 Az első ízben szintén épp 1273-ban említett szlavón báni gyűlésre: Zsoldos, 2003. 791-792. p. 40 DL 845., leírása: ÁNHO 155. sz. 41 DL 50 406. 13
