Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
magával anyika, hogy a messze küldött képpel örömöt szerezzen apinak. Igen, ők azok, a mi jó Vili bátyánk szerettei, akikre mi is féltő aggódással, szent tisztelettel gondolunk. Amikor soká néztem a képet; s lassan körülölelte szemem az alakok finom kontúrját; rettenetes fájdalmat éreztem a szívemben és egy mindent elhomályosító könny fátyol takarta el előlem a rajongással körülvett képet. Sírtam. És amikor letöröltem a könnyeket, zokogni láttam kedves Vili bácsit, odaborulva a fogoly ágyra, sírt, mint a gyermek, akit nagyon megvertek. Megértettem, tudtam mi fáj szívének; csak azt nem tudtam, hogy sírni hagyjam, vagy vigasztaljam őt. Nem tudtam nézni könnyeit s vigasztalni kezdtem: odahajoltam hozzá s a meghatottságtól reszkető hangon kezdtem: „Kapitány úr, ne sírjál; nézd, majd hazamegyünk, és minden jóra fordul!” De ha valakit annyira hatalmába ejt a vágy, nem könnyű attól megszabadulni. Szomorú hangulatunknak talán sohasem lett volna vége, azonban átmentünk Starrakékhoz, hogy ott más témára térve elűzzük magunktól a hazavágy e szomorú, lágy hangulatát. így múlott el az Úr 1919. esztendejének pünkösdje a hadifogságban; s állíthatom, hogy annyira sohasem vágyódtam haza, mint ezen a napon. Június 14. Otthon mindinkább hatalmasodik a proletáriátus diktatúrája. Hadseregük a magyar fajú kiválóságot nem tagadja meg most sem, s kergetve űzi a cseheket túl az entente által meghatározott határokon. Fiatalos szívünkben jóleső érzést fakaszt az otthoni győzelem s talán felbuzdulásunkban meg is bocsájtanánk Kunéknak; csak a magyar határt sikerüljön nekik megnagyobbítani! Különböző hírek kelnek lábra; állítólag Mackensen335 vezetésével verjük a cseheket, kiknek Böhm-Ermolli336 volt hadseregparancsnokom (1916-ban) a fővezérük. Tiszta képet alkotni a helyzetről - természetesen — nem lehet, hanem a várakozás jegyében vagyunk, hogy mivé fejlődnek az események! Ma nálunk is eredmény volt. Ugyanis hosszas harcunk a kantinnal a mai napon is megnyert egy csatát: az étkezést leszállították 80 frankról 70-re. Újból 10 frank marad, ami bizony nagy segítség egy adóssággal megterhelt hadnagyi rangúnak. A láger új tiszteket vár. Már tudjuk, hogy 18 új bajtárs érkezik valamelyik másik fogolytáborból; várjuk őket kíváncsian, hátha valami jó hírt hoznak! 335 August von Mackensen (1849-1945): Német tábornok. 1914. november 1-tól a 9. német hadsereg parancsnoka a keleti fronton. 1915. április 17-tól a nevét viselő (első) hadseregcsoport parancsnoka. 1915. augusztus 30- tól a nevét viselő (második) hadseregcsoport parancsnoka a szerb fronton. 1916. szeptember 1-től a nevét viselő (harmadik) hadseregcsoport parancsnoka román fronton. 1917—1918-ban a megszánt Románia katonai kormányzója. A Monarchia összeomlása után a Romániában állomásozó 170 000 katonát számláló Mackensen- seregcsoport Magyarországon át indult haza. December 16-án a Budapesten átutazó német tábornagyot gróf Károlyi Mihály miniszterelnök intemáltatta. Mackensen és kísérete december 18-tól Károlyi László gróf fóti kastélyában lakott meglehetősen laza magyar őrizet alatt. 1918. december 31-én egy francia szpáhi ezred körülzárta a fóti kastélyt. 1919. január 4-én a francia katonák Gödöllőre, másnap pedig Újfutakra - gróf Chotek Rudolf kastélyába — hurcolták Mackensent és kíséretét. A német tábornagyot a franciák 1919 szeptemberében Szalonikibe szállították, s csak 1919 novemberében engedték szabadon, noha Németország már 1919. június 28-án aláírta a versaüles-i békeszerződést. Barkóczy-Klopsch Béla: Mackensen vezértábomagy hadseregének átvonulása Magyarországon az összeomlás után. Magyar Katonai Közlöny, 1923. 3-4. füzet. 188-230. p. 336 Eduard von Böhm-Ermolli (1856-1941): Osztrák-magyar tábornok. 1914. július 25-től 1918. május 16-ig az osztrák—magyar 2. hadsereg parancsnoka a szerb, majd az orosz fronton. 1918. január 31-től tábornagy. 110
