Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Kádár Tamás: Egy figyelemreméltó Dráva vidéki főúr a 13. század második feléből: Péc nembeli György fia Dénes nádor és országbíró közéleti pályája
Viszonylag rövid, néhány éves ifjabb királyi nádori működésének idejéből legfeljebb két intézkedése, illetve kiadványa ismert; a bizonytalanság abban leli magyarázatát, hogy az oklevelek kibocsátója (vagy különböző közreadói) csupán nevének (nevüknek) kezdőbetűjét adta (adták) meg az intitulatioban, és, lévén Dénes - Csák nemzetségbeli - utóda történetesen úgyszintén D-vel kezdődő, Domonkos nevet viselt, valamint mert az auctor személye más módon (például a pecsét alapján) sem állapítható meg, lehetséges, hogy valójában az egyiket, vagy akár mindkettőt Domonkos bocsátotta ki.18 A két okmány közül az eredetiben fennmaradt, sajnos kiadási év nélkül, Szent Lukács ünnepe előtt való kedden, Péterváradon kelt bizonyságlevél az érdekesebb, elsősorban a datatio helye miatt, ami bizonyítja, hogy Dénes (vagy méltóságbeli utóda) nem kizárólag nádori teendőivel, de megyésispáni minőségében, illetve ottani feladatának megfelelően Bács ügyeivel is foglalkozott, és fel is kereste az ország központjaitól távol eső délvidéki vármegyét. Amennyiben őt takarja a „D” kezdőbetű, a szóba jövő- 1263-1265 közötti - évkörön belül más, eltérő mibenlétű eshetőség is felmerül: jelesül, hogy - miként azt Zsoldos Attila vélelmezte - 1263 őszén, országos dolgokban, talán az ifjabb uralkodó oldalán, az épp akkor folyó újabb Bulgária elleni hadjárattal összefüggésben tartózkodott Péterváradon.19 Hasonlóan hivatalba lépéséhez, a nádori tisztségről való leváltásának időpontja sem ismert, és - javarészt ebből következően - annak egyéb körülményeit, így okát illetően is csupán találgathatunk. Mindazonáltal felettébb valószínűnek ítélhető azon kutatói feltevés, miszerint az esemény hátterében IV. Béla király és báróinak - titkos vagy kevésbé leplezett - ténykedése húzódott meg, akik valamelyes vonzó és kecsegtető ígéretekkel megkörnyékezték, majd bizonyos idő elteltével sikeresen átcsábították oldalukra a trónörökös legtekintélyesebb, addig megkérdőjelezhetetlen hűségűnek tartott főemberét.20 Egy ilyen lépés az idősebb és az ifjabb király, valamint pártjaik több éve húzódó, hol fellángoló, hol lecsillapodó ellenségeskedése időszakában ha nem is szokványos, de igen gyakran előforduló esetnek számított, itt azonban bárói elitjének legmegbecsültebb tagja, udvarának, kormányzatának feje hagyta ott korábbi urát és ment át a szembenálló táborba, ezzel pedig értelemszerűen a már birtokolt hatalmat tette kockára a majdan talán megszerezhetőért.21 Ilyenformán - figyelembe véve ama joggal felvetődő kérdést is, hogy mi olyat tudott ígérni vagy adni neki IV. Béla, amit az ifjabb királytól nem kapott volna meg, vagy ne nyerhetett volna el - azt gyanítjuk, más, nem feltárható tényezők is közrejátszhattak Dénes elsőre érthetetlen döntésében, így elképzelhető, hogy időközben esetleg megromlott a viszonya István királlyal, és talán attól tartott, a király kegyével együtt csakhamar viselt hivatalait is elveszíti. Ezen túl természetesen a Béla által alkalmasint kilátásba helyezett előnyök és nyereségek csábítása is erősen hathatott Dénesre: valamennyi családi birtoka és feltehetően az általa szerzett földek jelentős része szintén Körös és Zala vármegyékben, azaz a Béla szlavón herceg - ténylegesen IV. Béla - uralma alatt álló országrészekben feküdt, és minthogy minden bizonnyal főképp arrafelé kívánta gyarapítani vagyonát, az ő szolgálatuk - legalábbis e szempontból - vonzóbb lehetett számára Istvánénál. DF) 278 431. Valójában még az sem kizárható, hogy Dénes már 1262. dec. 5-ét megelőzően, valamikor az év utolsó negyedében lett az ifjabb király nádora. Lásd Szócs, 2014. 75. p. 18 ÁUO XI. 379.; X. 429-430.; az oklevelek keltezése körüli kérdésekre lásd Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. (Regesta palatinorum et vices gerentium tempore regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica.) Szerk. Szócs Tibor. Budapest, 2012. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 51., a továbbiakban: ANHO) 131., 134. sz. regeszták kommentárját. 19 Zsoldos, 2007. 36. p. 20 Zsoldos, 2007. 38. p.; Szócs, 2014. 75. p. 21 A két tábor közötti mozgásokra lásd Zsoldos, 2007. 38-40., 94., 100. p. 9
