Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)

Csóti Csaba: Tömpe István, Somogy vármegye alispánja (1946-1948)

támogatását is élvező somogyi alispán érzékelhetően örömét lelte abban, hogy a nála sokkal kevésbé tudatos politikus főispánnal szó szerint a „bolondját járathatja”, akkor, amikor immár második alkalommal úgy állította be a kialakult konfliktust, mintha a főispán alkalmatlan lenne hivatali feladatának ellátására.

Az új alispánra azt is mondhatnánk, hogy a helyi viszonyok között „nagyban játszott”. A szociáldemokrata Somogyi Világosság már április 27-én így fogalmazott: „Tömpe István alispán rövid ideje, hogy a vármegye élére került, de ez alatt is bebizonyította, hogy hivatásának magaslatán áll. Programja egyetemes.”54 55 A testvérpárt újságírója talán pikírt megjegyzésnek is szánta - a szociáldemokratákkal már 1945-ben Pécsett összeütközésbe került — Tömpe „egyetemes” gondolkodását, azonban úgy tűnik, hogy az új alispán valóban túlszárnyalta helyi politikustársait mind a politikai stratégiában, mind személyiségének menedzselésében. Tette mindezt úgy, hogy egyre erősebb lett az az egyébként nem is hamis kép, hogy a gyakorlatias kommunista alispánnak van érzéke a közigazgatási munkához. Mindeközben pedig nem feledkezett el arról sem, hogy feladata elsősorban a közigazgatás „meghódítása” volt — az MKP számára.

Utóbbi feladatot a B-listázás lefolytatása és az ehhez kapcsolódó, Vidovicsot megalázó technikai manipulációja mellett egyfajta személyes meggyőzéssel, a tisztviselői kar „átállításával” kívánta elérni. Személyes adottságokkal bőven rendelkezett ehhez. Dinamikus ember volt és — legalábbis ekkoriban — meglehetősen rugalmas gondolkodású. A sokszor metaforákban beszélő, népies-naiv világfelfogású Vidovicshoz képest pontosan, szakmailag pedig körültekintően fogalmazott. A korábban az MKP-t megjelenítő megyei első titkárhoz, a számos betegséggel és magánéleti nehézséggel küzdő Dobó Istvánhoz képest szemmel láthatóan kicsattant az életerőtől, termetre magas, férfias megjelenésű volt. Jóval későbbről származik Konrád György irodalmi formába öntött megfigyelése, aki (mind a két) Tömpéről így írt: „Magas, szálfaegyenes férfiak. Az egyiket az okos, a másikat a buta Tömpének hallottam emlegetni. A „buta Tömpe” 1974-ben mindenható „rádiófőnökként” Tömpe István volt. Konrád „hallomása” azonban nem Tömpe természetes, és mint látható igencsak gyakorlatias intelligenciájára vonatkozik. Sokkal inkább az 1970-es évek értelmiségi ellenzékének szemléletét tükrözi; akik között a médiában „cenzúrázó” és ezért egyértelműen „ellenségnek” számító Tömpe Istvánnal szemben öccsét, Tömpe Andrást, utóbbinak az 1968-as, a csehszolvákiai bevonulással szembeni állásfoglalása miatt, az „ellenfélnek járó tisztelet” övezhette.56

A somogyi abspán tehát 1946 nyarára már egy külső megjelenésében impozáns, hozzáértő és energikus politikus benyomását keltette, aki igyekezett fenntartani azt a látszatot, hogy ő nem „kommunista alispán”, hanem a megye egész lakosságának „első hivatalnoka”. Ennek a politikai magatartásnak a következményeit leginkább azok a beszámolók érzékeltetik, melyek az MDP Központi Vezetősége (KV) számára készültek, az akkor már a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozó Tömpéről, 1951-ben. A beszámolók hangvétele, nem utolsó sorban pedig a KV adatkérése arra utal, hogy ’51-ben a „spanyolos” kommunisták közé számított Tömpével szemben bizalmatlanság támadhatott a vezetőségben. Budapestre ekkor alapvetően Tömpe alispáni ténykedéséről szóló negatív beszámolókat kértek és kaptak. A beszámolókban visszatérő elem, hogy Tömpe barátkozott a régi tisztviselői karral, „úri allűröket” vett fel, a „régi alispáni hagyományokat folytatta”, illetve felrótták neki erős vadászszenvedélyét is.57 Mikecz János,58 az 1946-1947-ben még „szektásnak” nevezett radikális kommunista, 1951- ben azonban már a Szakszervezetek Országos Tanácsa Somogy megyei elnöke így jellemezte Tömpét: „Nevezett külső megjelenésében, magatartásában is emlékeztetett a régi alispánokra. Az

54 Értekezések az alispánnál. Somogyi Világosság, 1946. április 27.

55 Konrád György: Az újjászületés melankóliája. Budapest, 2011, 93—94. p.

56 Tömpe András vonatkozásában vö. a 22. jegyzetponttal.

57 Ez utóbbi két „vád” emlegetésekor nem lehet eltekinteni attól a körülménytói, hogy a vármegye előző, 17 éven át regnáló alispánja, Stephaich Pál is ismert vadász volt, így a beszámolókban visszatérő fordulat, mely Tömpe vadászszenvedélyét kritizálta, egyúttal összekapcsolta őt a korábbi „ellenséggel” is.

58 MNL SML XXXV. 54. Archívum személyi gyűjtemény M.

245