Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Csóti Csaba: Tömpe István, Somogy vármegye alispánja (1946-1948)
és Megyei Bizottságokat szerveztek, felmentettek, de más beosztást nem kaptam. Rákosi és Farkas egyszerűen elfelejtettek, munkát nem kaptam, pénzem nem volt. Ha a pécsi elvtársak nem segítenek, nem tudom mit csináltam volna. A munkanélküliség nagy volt, elhelyezkedni- különösen egy volt Területi titkárnak - nehéz volt. Később, 1946 tavaszán Rajk László Farkas ellenében, szinte szó szerint kiverekedte, hogy Somogy megyében, ahol a pártnak egy alispáni helye volt, dolgozhassak. ”38 Vagyis az alispáni beosztást elnyert Tömpe, akinek erősen önálló személyisége, kezdeményezőkészsége párton belül nemegyszer konfliktusokhoz vezetett, úgy érkezett Somogy megyébe, hogy kapott egy lehetőséget az MKP-n belüli pozíciója rendezésére. Ez akkor is igaz, ha látható, hogy a fenti visszaemlékezésében „elfelejtette” megemlíteni azt a korábban már ismertetett körülményt, hogy alispáni kinevezése az MKP-n belül lényegében már januárban eldőlt, január 28-tól pedig maga is bekapcsolódott az ennek eléréséhez szükséges politikai küzdelembe.39 Az MKP-n belüli hatalmi harcokat jól mutatja, hogy Tömpe azon vélekedése, hogy Farkassal Rajk még tavasszal is „küzdött érié” valószínűleg ugyancsak helytálló. Tömpét ugyanis 1945 elején pártbüntetésben is részesítették, a területi titkári pozíció utáni állástalansága pedig feltehetően nem a „feledékeny” Rákosinak és Farkasnak volt köszönhető, hanem egy általa elkövetett szervezési balfogásnak. Nevezetesen annak, hogy az 1945. évi nemzetgyűlési választási munkához egy gyakorlati útmutatást tartalmazó brossúr át szerkesztett a pártmunkások számára Pécsen. A kiadványban - az MKP hivatalos irányvonalával összhangban — az SZDP-vel szembeni eljárásokról is voltak (pontosabban lettek volna, hiszen kinyomtatásra végül nem került) instrukciók. A pécsi szociáldemokrata nyomdászok azonban, akiknek a kezén átment a kefelevonat, a brossúrát még a kinyomtatás előtt elküldték Szakasits Árpádnak, aki Rákosin kérte számon a testvérpárt szocdemellenes törekvéseit.40 Tömpe egy olyan megyében vette át az alispáni tisztséget, ahol csak nehéz csatákra számíthatott. Harcolni és változtatni érkezett, ahogy az egy volt spanyol polgárháborús hadosztálytörzsfőnöktől, később partizáncsoport szervezőtől elvárható volt. Ráadásul, mint Tömpe fentebb idézett visszaemlékezéséből kiderül, már a pécsi titkári tevékenysége idején is felfigyelt az állami feladatok szerepére, illetve az MKP-nak az állam működtetésében való részvételére. A hozzá képest meglehetősen szűklátókörű és inkább a „permanens forradalom” lenini lázában égő somogyi (lényegében kaposvári) kommunisták közé egy pragmatikus, jó szervező készségű, az állam szerepét és fontosságát el- és felismerő „elvtárs” érkezett 1946 márciusában.41 Valószínűleg nem csak a későbbi események tükrében tűnik úgy, hogy amikor — az időközben belügyminiszterré kinevezett — Rajk László választása Tömpére esett, ez az MKP helyi politikai küzdelmei szempontjából nagyon is átgondolt döntés volt. Tömpe „bemutatkozása” a március 23-i megyei törvényhatósági bizottság ülésén a korszellem által megkövetelt „etikett” szerint történt. Kiemelte, hogy nem csak pártjának, de egész Somogy megye lakosságának kíván az alispánja lenni. Ezt követte a Vidovics főispán által elmondott, korábban már idézett köszöntés, amely a már említett teátrális kézfogással zárult. Tömpe István alispáni tevékenysége szempontjából a megyegyűlésen elhangzottnál sokkal lényegesebb az, hogy mit mondott ezt megelőzően, még a törvényhatósági bizottság megalakulása előtt, 1946. március 11-én a helyi kommunista sajtóorgánum, a Somogyvármegye újságírójának. A rövid interjúban mint politikus személyiség „pozícionálta” magát. Kijelentette: „Somogyvármegye nagyon érzi a törvényhatóság és az alispán hiányát. Bár dr. Nádasdy főjegyző mindent elkövetett, hogy a vármegye ügyeit a legnagyobb rendben tartsa, mégis maga a jogköre nem adott neki elég erős bázist ahhoz, hogy erélyesebben lépjen fel. Ennek következménye lett 38 PIL 867. fond: Visszaemlékezések. 2/t-32. ő. e. 52—53. lap. 39 Vö. PIL 274. fond. 15. állag. 80. ő. e. 40 PIL 867. fond, 2/t-32. ő. e. 52. lap. 41 A forradalmi „hevületről”, kommunista ideológiai zsargonban az 1945—1946. évi „szektás” politikáról pontos, megjelenésének évéből adódóan ideológiailag meghatározottsága miatt ma már szemléletében vállalhatatlan, ám így is tanúságosan olvasható Fehér István könyve. Lásd Fehér István: Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944-1946 között. Bp., 1972. Különösen: 111-165. és 283-285. p. 241
