Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945

Az 1914-ben elfogadott kaposvári prostitúciós szabályrendelet ellen különösebb kifogások nem merültek fel. Dr. Gáspár Imre főorvos 1921 októberében csak azért kérte módosítását, mivel az eredetileg meghatározott 1 koronás kéjnó'-vizsgálati díjak az infláció miatt már régen nem fedezték a költségeket. Kérése 10 koronás tiszteletdíj elérését célozta.10 Az állami italmérési jövedékről szóló 1921: IV. törvénycikk végrehajtási utasítása több helyen kitér a prostitúcióra. A jogszabály 5. paragrafusában az italmérési üzletekben alkalma­zottakkal szembeni elvárásokat taglalja, különösen a vendégekkel közvetlenül érintkezőkét. Ennek értelmében az italmérők, pincérek és pincérnők a vendégekkel szemben tartoztak magukat „illedelmesen” viselni. Az üzletengedélyt bírónak különösen kellett ügyelnie női alkalmazottaira, nehogy „erkölcstelen üzelmeket” folytassanak. Minden körülmények között tiltandó, illetve elkerülendő volt, hogy „italmérés cégére alatt az üzlet kéjelgési célokra” hasz­nosuljon. A jogszabályalkotók olyan részleteket is megszabtak, mint hogy „tilos a női alkalma­zottaknak a vendégekkel egy asztalhoz ülni és velük együtt ételeket vagy italokat fogyasztani”. Ezek megszegéséért az engedélyes tartozott büntetőjogi felelősséggel. A vendéglátásra szolgáló épületnek olyan fekvésűnek kellett lennie, hogy a hatóságok könnyen felügyelhessék őket. Tánciskolákra, nyilvánosházakra, kéjnőtelepekre és találkahelyekre a pénzügyi hatóságok szeszes italok kimérésére, elárusítására jogosító engedélyt nem adhattak ki. Azok, akik a ren­deletben foglalt rendőri tilalmakat, illetőleg rendelkezéseket megszegték, avagy kijátszották — amennyiben cselekményük más jogszabályba nem ütközött —, 15 napig terjedhető elzárásra és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetésre számíthattak.11 Tehát továbbra is tilalmazták a prostitúció és bármi más üzleti tevékenység együttműködését, összefonódását. A Belügyminisztérium 1922 novemberében megjelent beosztása szerint a IX. Igazgatásren­dészeti Osztály hatáskörébe tartoztak a prostitúcióval kapcsolatos ügyek, méghozzá a személyi vonatkozású rendészeti ügyek között. „Nem nemesek névváltoztatása; cselédügyek; lóverseny-fo­gadási irodák engedélyezése; nyilvános vívásoktatás és vívótermek nyitása; nyilvános táncoktatás engedélyezése; magánnyomozó irodák; országos adomány-gyűjtés; koldulás; cigányügy; erkölcsi bizonyítványok; erkölcsrendészet; fajtalan közlemények és a leánykereskedelem elnyomása." Tehát nem a VII. Közbiztonsági Osztályhoz tartozott a kéjelgésügy, hanem az igazgatásrendészethez, azaz alapvetően a prostitúció nem jelentett jelentős közbiztonsági fenyegetést.12 Somogy megye székhelytelepülésén működő bejegyzett kéjnők pontos száma egyelőre nem ismeretes, még időmetszetekben sem. Ennek fő oka, hogy a rendőrség hatáskörébe tartozott a nyilvántartásuk, de a két világháború közti időben a rendőrségnek saját iktatott iratai nem kerültek be a megyei levéltárba. Csak olyan áttételes adatokból következtethetünk a bárcával rendelkezők létszámára, mint például dr. Szopkó István kaposvári helyettes polgármester 1921. december végi jelentése. Ebben kitért a nemi betegségek miatt kórházba szállított kilenc kéjnőre is.13 A kéjelgésügy, illetve a nemi betegségek terjedésének meggátlása és az erről való tájékoztatás tehát a vizsgált korszak elején a város vezetőinek nyilvánvalóan feladata volt. Küzdelem a nemi betegségek ellen Kaposvár város orvosainak működéséről 1920. december 23-án rendelkeztek újonnan, megha­tározva a kéjnővizsgálati díjakat is. A pénzromlás miatt 1922 elején emelték a honoráriumo­kat, mivel „azóta egy általános rendelkezéssel ezek is ötszörösére emelkedtek". A magánorvost rendeléskor 500, a beteg lakásán való látogatásakor 1000 korona illette meg. A kéjnők vizs­gálatát a városi kerületi orvosoknak — négy hónaponként váltva egymást — kellett végezniük. 10 MNL SML IV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 21150/1921. sz. 11 94.453/1921. B. M. sz. körrendelet az állami italmérési jövedékről szóló 1921: IV. t. c. végrehajtása tárgyában. Belügyi Közlöny, 1921. november 20. 2127-2134. p. 12 A m. kir. belügyministerium beosztása. Belügyi Közlöny, 1922. november 15. 2266-2275. p. 13 MNL SML V. 71. Kaposvár Rendezett Tanácsú Város Képviselő-testületi üléseinek jegyzőkönyvei. 1921. december 29. Polgármesteri jelentés. 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom