Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogy vármegye politikai közélete az 1914. júliusi válság idején
„idegenek” fokozott rendőrhatósági megfigyelését,39 majd másnap a román és a szerb kormány részére történő esetleges lóvásárlások megakadályozására is utasította a főispánokat.40 A vármegye első tisztviselője, Kacskovics Lajos alispán bizonyára nem volt informálva a készülő „demarche”-ról,41 hiszen július 22-én megkezdte szokásos öthetes nyári szabadságát. Az alispán vakációját nagyrészt Balaton-parti birtokán kívánta eltölteni, hivatali ügyeit távolléte tartamára Tallián Andor vármegyei főjegyzőre bízta.42 Wladimir Giesl báró, a Monarchia belgrádi követe július 23-án délután 6 órakor átadta a szerb kormánynak Ausztria-Magyarország francia nyelven szövegezett jegyzékét. (Bár a jegyzék formai értelemben nem volt ultimátum - nem tartalmazta a szerb válasz kedvezőtlen volta esetén a hadiállapot beálltát —, a korabeli diplomácia és sajtó, valamint a történeti irodalom mégis végső felszólításnak tekintette-tekinti.) A követ hangsúlyozta, a „kielégítő” szerb válasznak 48 órán belül meg kell születnie, ellenkező esetben az osztrák—magyar követség teljes személyzete azonnal elhagyja Belgrádot. Július 24-én hajnalban a belügyminiszter bizalmasan kezelendő táviratban „azonnali szolgálattételre” berendelte hivatalaikba az ország összes szabadságon lévő állami és helyhatósági tisztviselőjét.43 Ugyanezen a napon a főispánok a bizalmas természetű ügyek rejtjelezett táviratozásához új „számjelkulcsot” kaptak.44 Az ultimátum átadásáról a fővárosi lapokhoz képest, egy napos késéssel tudósított a somogyi sajtó. A vármegyei napilapok első oldalaikon számoltak be a Monarchia „energikus lépéséről'A5 A Somogyi Hírlap vezércikke szerint az erélyes hangú jegyzéket „a magyar sajtó valamennyi orgánuma pártkülönbség nélkül osztatlan helyesléssel' fogadta, kiemelve, a demarche elmaradása a Monarchia „megdöbbentőgyengeségét jelentette volna!’.46 Ebben a felfokozott közhangulatban az „éber” kaposvári rendőrség — az országos trendnek és a belügyi kormányzat elvárásainak megfelelően - letartóztatott egy „veszedelmes szerb kémet”. Az újságok beszámolóiból azonban kitűnik, a gyanúsan” viselkedő, „alacsony termetű, elegáns fiatalember•” valószínűleg valamilyen mentális betegséggel küszködött.47 A Belgrádba küldött osztrák—magyar jegyzék szövegének nyilvánosságra hozatala után már mindenki előtt világossá vált, a Monarchia hadereje hosszú évtizedek „kaszárnyaszolgálata után” háborúba megy. A tájékozottabbak természetesen számítottak az osztrák—magyar—szerb konfliktus kiszélesedésére, egy világháború kialakulására is. „Tehát leszámolás ... háború! Igen, ez volt az első gondolat. A csütörtök délutáni vihar szeleinek szárnyán ez rohan végig az országon. S kár volna tagadni, hogy ez a száguldó gondolat, mint a tikkasztó tespedést végigseprő orkán, bizonyos megkönnyebbülést jelentett. A hosszú tűrés, a szarajevói borzalom, az emésztő bizonytalanság után ez történést, felszabadulást jelent. Igaz, háború árán. De humanizmus és gyöngédség, emberszeretet és nagylelkűség nem tudja kiirtani a háborút. Aki nem számol vele, mintha magával az ember sorssal, annak véges voltával nem számolna,”48 Egy szuverén állam számára elfogadhatatlan követeléseket tartalmazó jegyzékre természetesen a belgrádi kormány nem adhatott „kielégítő” válasz, így a Monarchia július 25-én késő délután megszakította diplomáciai viszonyát Szerbiával. Az uralkodó 21 óra 23 perckor elrendelte az osztrák-magyar haderő részleges mozgósítását, vagyis a fegyveres erők 2/5 39 MNL SML IV. 401. a. Somogy vármegye főispánjának bizalmas (elnöki) iratai. 1338/34/1914. sz. 40 MNL SML IV. 401. a. Somogy vármegye főispánjának bizalmas (elnöki) iratai. 1315/23/1914. sz. 41 A magyar sajtó 1914 júliusában a Szerbiának küldendő tiltakozó diplomáciai jegyzéket nevezte „demarche”-nak. 42 Az alispán szabadsága. Somogyi Hírlap, 1914. július 23. 4. p., Az alispán szabadságon. Somogyvármegye, 1914. július 23. 4. p. 43 MNL SML IV. 401. a. Somogy vármegye főispánjának bizalmas (elnöki) iratai. 35/1914. sz. 44 Uo. 45 Ultimátum Szerbiának. Somogyvármegye, 1914. július 25. 1-2. p. 46 A monarkia ultimátumot küldött Szerbiának. A demarche után. Németország a monarkia mellett. Az ultimátum hatása. Tisza nyilatkozata a képviselőházban. Az ellenzék és az ultimátum. Somogyi Hírlap, 1914. július 25. 1—2. p. 47 Szerb kémet fogtak Kaposváron. A veszedelmes borbélysegéd. Somogyi Hírlap, 1914. július 25. 3—4. p. 48 Háború vagy béke? Az izgatott Kaposvár. Szerbia bizakodik. A gyanús viselkedésű Oroszország. Bizonytalanság minden vonalon. Somogyi Hírlap, 1914. július 26. 1. p. 96
