Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
csábításának vagy kényszerének hatása alatt. Amennyiben megállapítható, hogy nyomor, vagy munkahiány készteti az illetó't a jelentkezésre, törekedni kell ez okokat megszüntetni. A rendőrhatóság ebbeli munkájának sikere érdekében az ily célra alkalmas társadalmi egyesületek, valamint az állami munkaközvetítő hivatal közreműködését mindenkor vegye igénybe. A 18 éven aluli jelentkező elutasításával egyidejűleg erről a törvényes képviselőt, a gyámhatóságot, valamint a fiatalkorúak felügyelő hatóságát is értesíteni kell. 7. §. A bejegyzés csak akkor rendelhető el, ha miden erkölcsi eszköz igénybevétele mellett sem sikerül a jelentkezőt szándékáról lebeszélni, tisztességes útra téríteni és a jelentkező különben az előírt feltételeknek megfelel. Egyébként a rendőrhatóság vezetője, vagy helyettese szabad mérlegeléssel dönt a bejegyzés kérdésében. A bejegyzés elrendelése esetén a kéjnő okmányait letétbe kell venni s a kilépésig meg kell őrizni. A kérés megtagadása esetén pedig utasítani kell a jelentkezőt arra, hogy 8 napon belül rendes keresetforrást szerezzen. A kérésével elutasítottnak magatartását ez időn belül, de szükséghez képest azon túl is, a rendőrhatóság figyelemmel kíséri. Ha a kéjnő az utasításnak szándékosan nem tesz eleget és ezt ki is jelenti, ellene, mint közveszélyes munkakerülő ellen kell eljárni. 8. §. A bejegyzésről a kéjnő igazolványt kap, amelyet a rendőrhatóság indokolt esetben visszavonhat és a kéjnőt a nyilvántartásból bármikor törölheti. Ha az 5. szakasz 3—11. pontjaiban felsorolt esetek valamelyike utóbb merülne fel, a kéjnő-igazolvány visszavonása kötelező. A kéjnő is bármikor jogosult kilépni a bejegyzett kéjnők sorából, okmányait azonban csak akkor kapja vissza, illetve nyilvántartásból csak akkor törlik, ha előzetesen orvosi vizsgálaton ment keresztül. 9. §. Azt a nőt, akinél akár a bejegyzés előtt, akár a bejegyzés tartama alatt (a kilépés előtt) az orvosi vizsgálat nemi betegséget állapított meg, kötelező gyógykezelésre kórházba kell utalni. 10. §. Valakit arra csábítani, rábeszélni vagy kényszeríteni, hogy kéjnő legyen, vagy magát kéjnőnek bejegyeztesse, abban az esetben is tilos, ha a cselekményt nem önérdekből követik el. 11. §. Kéjnőnek kéjelgés céljából való minden olyan közvetítése, amely e rendelet rendelkezésével ellenkezik, tilos. 12. §. Fertőző nemi beteg kéjnőnek (bejegyzett vagy titkos kéjnőnek), továbbá fertőző nemi beteg férfinek kéjnővel nemileg érintkezni tilos. 13. §. A rendőrhatóság a nemi betegségek terjedésének meggátlása végett köteles a titkos kéjelgésen ért nő és a vele talált férfi egészségi állapotáról meggyőződést szerezni. E célból a kéjelgésen ért nő és férfi kellő igazoltatásuk után kötelesek minden külön felhívás nélkül 48 órán belül a hely szerint illetékes I. fokú rendőrhatóságnál egészségi állapotukat vagy hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolni, vagy magukat rendőrhatósági orvosi vizsgálatnak alávetni. Aki ebbeli kötelezettségének az előírt határidőn belül igazolatlanul eleget nem tesz, e rendelet 59. §-a alapján büntetendő kihágást követ el s ezenfelül azt hatósági orvosi vizsgálatra elő kell állítani. Amennyiben akár a hatósági orvosi bizonyítvány, akár pedig a rendőrhatósági orvosi vizsgálat fertőző nemi betegséget állapít meg, a hatóságnak az illetőnek kötelező orvosi gyógykezelését és annak igazolását vagy esetleg kórházba utalását kell elrendelnie. A titkos kéjnő ellen minden esetben, az e rendelet 12. §-ának esetében pedig a vele talált nemi beteg férfi ellen is a rendőri büntető eljárást meg kell indítani. E szakasz rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kéjelgés ugyan bejegyzett kéjnővel történt, de olyan helyen, ahol ez a rendelet szerint nincs megengedve. 14. §. Kéjnő csak azokban az utcákban lakhat, amelyeket erre a célra az illetékes elsőfokú rendőrhatóság a helyhatóság hozzájárulásával kijelöl. Ha a rendőrhatóság és a helyhatóság közt nem jön létre megegyezés, a belügyminiszter dönt. 15. §. A hatóságok kötelesek a kéjnők lakására használható utcákat (helyeket) e rendelet életbelépésétől számított egy év alatt kijelölni és e megállapításokat a viszonyok változásának figyelembevételével időnként, legfeljebb minden évben rendszeresen felülvizsgálni. 224
