Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
osztálya, mint Erkölcsrendészeti Központi Hatóság részére a Minisztertanács 1923 októberében fogadott el ügyrendet. Rövidített hivatalos elnevezése: Erkölcsrendészeti Központi Hatóság lett. Az új hatóságot működésében és eljárásában minden alkalommal a leghathatósabban támogatnia kellett a helyi állami vagy önkormányzati szerveknek. Az ellenőrzéssel és nyomozással megbízott kiküldöttjeit minden erejükből segíteni lettek kötelesek. A részletes ügyrend az erkölcsrendészeti központi hatóság részére az 1. §-ában rögzítette, a „hatóság központosít minden értesítést, mely női személyeknek kéjelgési célokra való felhasználása és a fajtalan közlemények terjesztésére vonatkozik’. A továbbiakban felsorolta, hogy felügyeletet gyakorol és intézkedik a „kéjelgés céljaira szánt női személyek’ és kísérői felett, főleg a pályaudvarokon, határállomásokon. Utazásuk előtt vagy közben feltartóztatásuk érdekében az illetékes hatóságokat vagy közegeket az eljárásba bevonják. Tevékenységi körébe tartozott az érdekelt hazai vagy külföldi hatóságok értesítése az olyan személyekről, sikák „nyilvánvalóan ilyen üzelmek tetteseinek, bűntársainak vagy áldozatainak látszanak’. Nyomozati jogkörükbe tartozott a külföldi illetőségű kéjnőknél, hogy „kik voltak azok, kik őket hazájuk elhagyására bírták és minő célzattal tették azt’. A beszerzett adatokat, illetve magukat a külföldi kéjnőket az illetékes külföldi hatóságnak megküldték, illetve hazaszállíttatták, indokolt esetben államköltségen. Hazatoloncolásukig gondoskodtak az elegendő anyagi eszközökkel nem rendelkezők elhelyezéséről ideiglenesen, nyilvános vagy magán jótékonysági intézetekben, vagy felügyeletükről. Fontos az a szemléletváltás, hogy a kéjnőket itt nem bűnözőkként állítják be, hanem „bűnös üzelmek áldozatainak". A hatóság központosította a „fajtalan iratok, nyomtatványok, rajzok, képek’, azaz a pornográf kiadványok vagy tárgyak útján elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos információk kezelését. Utasításokat ad az ilyen közlemények és tárgyak behozatalának megakadályozására, lefoglalására. Kötelessége lett figyelemmel kísérni minden, a leánykereskedelem és fajtalan közlemények forgalmának elnyomását célzó mozgalmat. Kapcsolatot kellett fenntartania a leánykereskedés leküzdésére alakult nemzetközi egyesület magyar bizottságával, valamint a hasonló célú külföldi és belföldi egyesületekkel. A leánykereskedés ellenőrzésének egységes belföldi szabályozását és alkalmazását is figyelemmel kellett követnie, főleg a fontosabb vasúti csomópontokban és határállomásokon. A témával foglalkozó nemzetközi és hazai szak- irodalmat figyelemmel kellett kísérnie és szakkönyvtárat létesítenie a hatóság dolgozóinak. Az egyik legkézzelfoghatóbb tevékenysége az ország területén levő bordélyházakról, zugszállodákról, helyszerzőkról, dalcsarnokokról és zugkávéházakról való nyilvántartás pontos vezetése lett. Ennek összeállítása és aktuális kiegészítése a rendőrhatóságok adatközlésén alapult. A rendőrségnek a megkeresést követő 48 órán belül adatokat kellett szolgáltatnia. A központi hatóság főnökét közvetlenül a belügyminiszter alá rendelték. A hatósághoz beosztott detektívek jogosítva voltak nyomozati cselekményeket végezni a területileg egyébként illetékes hatóságnál és csak akkor tartoztak náluk jelentkezni, ha valamely ügyben bűnügyi vagy kihágási eljárás lenne szükséges. Egyébként a hatóság tisztikara és a detektívek olyan fényképes igazolványt kaptak, mely szerint annak birtokosát eljárása során minden hatóság a törvényes korlátokon belül köteles támogatni.113 A legális és illegális prostitúció nemzetközi „cserekereskedelmét’ főleg a határátkelőknél lehet megakadályozni. A Magyar Egyesület a Leánykereskedelem Ellen 1924 szeptemberében olyan missziók felállításába kezdett a határállomásokon, ahol a rendőrség és határőrség segítségével visszatarthatják a — főleg az utódállamok felé — kiutazni kívánó „kétes egzisztenciájú” nőket.114 A Belügyminisztériumban végrehajtott ügykörösszevonás következtében 1926 elején az Erkölcsrendészeti Központi Hatóság neve a m. kir. Belügyminisztérium VIII. ügyosztálya, mint Erkölcsrendészeti Központi Hatóság a leánykereskedésnek és a fajtalan közlemények forgalmának elnyomására elnevezésre változott.115 Osztályok átcsoportosítása miatt 1932 nyarán csak annyi módosult, hogy a IX. osztály elnevezés váltotta a VIII. ügyosztályt.116 113 165.153/1923. B. M. sz. körrendelet az erkölcsrendészeti központi hatóság ügyrendjéről. Belügyi Közlöny, 1923. november 11. 2066-2070. p. 114 Leánykereskedelem ellenes missziók a határállomásokon. Uj-Somogy, 1924. szeptember 18. 2. p. 115 Az erkölcsrendészeti központi hatóság új címe. Belügyi Közlöny, 1926. február 7. 121. p. (150.031/1926. B. M. sz. rendelet.) 116 Az Erkölcsrendészeti Központi Hatóság címe. Belügyi Közlöny, 1932. július 10. 478. p. (124.019/1932. B. M. sz. rendelet.) 208
