Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
Ezt követően — 1925 februárjában — Kucsera Erzsébet, az egyik első kérelmező sógornője folyamodott ugyanide nyitási engedélyért, mivel ő gyermektelen, hajadon és 30 éven felüli volt. Ez a „húzás” először sikeresnek tűnt, mert a főszolgabíró 1925. március 19-i határozatával engedélyezte a bordélyház megnyitását. A mellékelt térképvázlatokon jó kivehető, hogy az épület az úgynevezett Újtelepen, gyéren lakott részen, minden közintézménytől távol állt. A környékbeli lakók nem hagyták annyiban a dolgot és április elején újabb protestáló levelet küldtek az alispánnak. Emellett Galambos Pál szomszéd ügyvédet fogadott érdekei érvényesítésére. A másik szomszéd beleegyezett a „műintézmény” létesítésébe. Tovább folyt a jogászi csűrés-csavarás és április végén egy helyettes főügyész is az engedély visszavonása mellett érvelt. Az alispán 1925. május 1-én egy eddig figyelmen kívül hagyott részlet miatt semmisítette meg a járási főszolgabíró újabb engedélyét. A vármegyei tiszti főorvos szakvéleménye szerint szűkek és sötétek a szobák, így „ közegészségügyi szempontból kifogás alá esnek”. Másik okként felhozták azt a korábbi kifogást is, hogy megnyitása nem képez közérdeket, mert Marcaliban sem katonaság, sem számottevő ipari munkásság nincsen. Ezek után már a „történeti jogot” is elővették a bordély nyitásában leginkább érdekeltek. Egy olyan hivatalos községi bizonyítványt csatoltak be az ügyhöz, amelyben a község főjegyzője és bírája igazolta: Marcaliban az 1890-es évek végéig a Kossuth Lajos utcai Csollán-féle házban „nyilvános bordélyház üzlet állott fenn”. Sőt, azt is írásba adták a település vezetői, hogy ez az intézmény „nem hatósági intézkedés következtében szűnt meg\ hanem mert a tulajdonos elköltözött. Az ügyről harmadfokú döntést Somogy Vármegye Közigazgatási Bizottsága 1925 júniusában hozott. A bizottság véghatározatával helybenhagyta az alispán másodfokon hozott döntését, amely Kucsera Erzsébet bordélyház nyitására irányuló kérelmét elutasította. A bordélyengedély visszavonásai jelentős részben dr. Strausz István nemzetgyűlési képviselőnek köszönhető, aki 1925 elején kétszer is írt Tallián Andor alispánnak ez ügyben. Majd közvetlenül a Belügyminisztériumhoz is fordult. Az ügy végleges jogi lezárására 1925. november 27-én került sor. Ekkor kelt a Belügyminisztérium azon levele, melyben jóváhagyták az elutasító döntést azzal az indokkal, hogy a törvény értelmében „közigazgatási ügyekben harmadfokú határozat ellen felebbvitelnek helye nincs”.44 Ugyanezekben az években a szigetvári bordélyvilágra is nehéz idők köszöntöttek. A Kolompár Franciska által üzemeltetett intézményt nagyjából akkor (1924. október 14-1925. július 7.) záratta be a Szigetvári járás főszolgabírája, mikor Marcaliban engedélyért folyamodtak a fent említettek. Az akta csak az előadói ívet tartalmazza az alispáni iratokban és ezekből az évekből nincsenek Szigetvári járási főszolgabírói közigazgatási iratok. A szűkszavú feljegyzés nem részletezi a bezárás indokait. A marcali eset ügyvédi közreműködéssel ekkor már harmadfokon járt, de itt, a szigetvárinál az alispán döntése után közöltette az érdekeltekkel: „Jelen határozatom ellen további fellebbezésnek helye nincs és azonnal végrehajtandó”. Az 1925. július 7-i döntésnél az sejthető, hogy Kolompár Franciska mögött nem állt jogtudó segítő.45 Nem a bordélyházi kéjelgést, hanem a titkos prostitúciót érinti az alábbi két bekezdés. Az 1920-as években a helyi - főleg illegális - prostitúcióval számos alkalommal foglalkoztak a kaposvári napilapok, leginkább a „csavargó cselédlányokra” szűkítve le a jelenséget. A megye- székhelyen például 1923 kora tavaszán, az egyik hétvégi razzia alkalmával négy cselédlányt állítottak elő, akik hamis igazolvánnyal, vagy igazolvány nélkül tartózkodtak a városban. A rendőrorvos mindegyiküknél nemi betegséget állapított meg, így kórházba utalta őket. A cikkíró által sajnos nem részletezve kiemelték, hogy a betegségek statisztikája hónapról hónapra növekvő tendenciát mutat a rendőrség szerint. A felelősséget részben igyekezett az 44 MNL SMLIV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 159/1925. sz. A marcali bordélyügy összes — egyedileg nem hivatkozott - iktatószámú irata itt van lerakva. 45 MNL SML IV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 2853/1925. sz. és a Szigetvári járás főszolgabírájának 6291/1924. sz. — a bordély megszüntetését kimondó — határozatát hagyta jóvá, illetve hozott róla egyetértő véghatározatot az alispán. 192
