Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
A bordélyházakban dolgozó kéj mik vizsgálati díja személyenként mindössze 30 korona lehetett. Egyébként más betegek vizsgálati díjai ugyanekkor a következó'k voltak: orvos lakásán reggel 7 és este 9 között 200 K, éjjel ennek kétszerese, halottkémi díj 100 korona.14 A növekvő' infláció miatt Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1924. augusztus 4-i ülésén az 1882. évi 220. számú vármegyei prostitúciós szabályrendelet 39. §-át módosította, így az orvosok kéjnó'-vizsgálati díját egy aranykoronában határozta meg. Az indoklásban felhozták, hogy az alispáni rendelettel ideiglenesen megállapított díjak kevésnek bizonyultak s így célszerűbb az állandóbb mérték alkalmazása.15 A szabályrendelet bármely más részének módosítása fel sem merült, tehát alapjában betölthette hivatását. Az I. világháború időszakában a hadseregek eddig soha nem tapasztalt méretűekké váltak és hatalmas területeket jártak be. Ezek kedvező feltételei lettek a nemi betegségek nagyarányú elterjedésének. Emellett a hátországokban sem a prostitúció volt a hatóságok legfőbb gondja. Főleg ezeknek köszönhetően a nemi betegségek a népesség rendkívül nagy számát érintették Magyarországon is. Az I. világháborút követően a jelentős területeitől és népességétől megfosztott országban a venereás betegségek elleni küzdelem nemzetstratégiai fontosságot kapott. A lakosság létszámának növelése és a majdani mind nagyobb hadrafoghatóság érdekében a nemi betegségek leküzdésére államilag támogatott kezdeményezések születtek, illetve működtek. Ezek közé tartozott az 1893-ban alakított Teleia Egyesület is. A társadalmi szervezet 1922 tavaszán a helyi hivatali elit segítségével egész Somogy vármegye és külön Kaposvár város közönségét is felszólította egy „nemzetmentő akció” támogatására. Dr. Vétek György kaposvári polgármester, Tallián Andor Somogy vármegye alispánja, dr. Szigethy-Gyula Sándor kaposvári kórházigazgató és dr. Ullmann Antal kaposvári főorvos aláírásával felhívást tettek közzé a helyi lapokban. Mint a Teleia Egyesület megbízottai felhívták a figyelmet a nemi betegségeknek társadalmat, illetve a jövő nemzedéket veszélyeztető vonatkozásaira. Programcikkükben fiókegyesületek létrehozását szorgalmazták. A tagsági díjak három kategóriáját határozták meg: rendes tag évi 50 koronát, alapító tag egyszer s mindenkorra 500 koronát, az örökös tag pedig legalább egyszer 1000 koronát fizetett az egyesületnek. Somogy megyében jelentkezni dr. Ullmann Antal kaposvári kórházi főorvosnál lehetett. A helyi sajtóban megjelentetett felhívás bombasztikus címével is sokkolhatta az olvasókat. ”A felnőttek ötven százaléka nemi bajban szenved.1” A megoldásra gyorsan rávilágítottak, mondván a veszélyben lévő következő generáció megóvása érdekében kettős „gyógymódot” kell alkalmazni: intenzív gyógykezelést és felvilágosító előadásokat tartani. Rövid távú, kézzelfogható célként pedig egy Kaposváron felállítandó, venereás betegekkel foglalkozó ingyenes tanácsadó- és rendelőintézetet jelöltek meg.16 Nem felejtődött el az a nemzetközi sajtóban is felkapott hír, miszerint a 19. század legvégén Kaposvár élenjárt a nemi betegségek statisztikájában. Lakosságához mérten ugyanis itt volt az Osztrák-Magyar Monarchiában Temesvár után a második legtöbb nemi beteg. Az azóta lezajlott világháború és a 4 évi „még áldatlanabb béke” venereás következményei pedig a nemzet és az állam további fennmaradását veszélyeztette. Az összes többi fertőző betegségek, beleértve a hevenyfertőzőket és a tuberkulózist, nem végeztek annyi pusztítást egészségben, életben és vagyonban, mint a nemi betegségek. A felnőtt népesség csaknem 50 százaléka volt érintett a nemi betegségekkel kapcsolatban, ráadásul már olyan társadalmi rétegekbe is behatolt, amelyek „a háború előtt ezen betegséget még csak hírből sem ismerték, mint tisztes polgári és földmíves családok”. Az. egyesület szerint az állam a fertőző betegségek ellen erőteljesen lép fel, de a venereás betegségek elleni védekezésben csak „alig számba vehető módon vesz részt”. A Teleia Egyesület konklúziója, hogy társadalmi úton kell tenni, mint az sok külföldi államban, többek között Németországban, kiváltképpen a háború óta fokozottabb mérvben 14 MNL SML V. 71. Kaposvár Rendezett Tanácsú Város Képviselő-testületi üléseinek jegyzőkönyvei. 38/1922. kgy. sz. 2262/1922. pm. sz. Az 1920-as rendezést a 24412/1920. pm. számmal említik. 15 1261/23.364. kgy. 1924. szám. A bordélyházakról szóló szabályrendelet módosítása. Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 1924. augusztus 28. 367. p. 16 A felnőttek ötven százaléka nemi bajban szenved! Uj-Somogy, 1922. május 21. 2. p. 186
