Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
A KEJELGESUGY ES SZABALYOZASA SOMOGY VÁRMEGYÉBEN 1919-1945 RÉCSEI BALÁZS A 20. század első évtizedeiben országszerte kezdett a legális bordélyházi kéjelgés visszaszorulni. Mindez jórészt a törvényhatóságok által szabályrendeletileg engedélyezett prostitúciós forma viszonylagos drágaságával, valamint a kor igényeihez jobban illő, diszkrétebb, olcsóbb találkahelyek, kéjnőtelepek elszaporodásával magyarázható. A háborús viszonyok a hátországban is fellendítették a legális és illegális prostitúciót. A most vizsgált korszakot megelőzően az egyik utolsó hivatalos, városokról szóló adat 1915-ből való. Ekkor rendőrségi kimutatások szerint Somogy megyében csak Kaposváron létezett két legális bordély összesen 18 kéjnővel. Mellettük 7 magánkéjnő és 5 orvosi felügyelet alatt álló egyéb nő jelentette a megtűrt kínálatot.1 A járási székhelyek nem voltak városok, így itt nem vették számba őket. Somogy megye székhelyén nemcsak közkórház, hanem az I. világháború idején és azt követően, katonai kórház is működött. A nemi betegek száma 1918 végére olyan mértékűre nőtt Kaposvárott, hogy a Németh István utcában „az uradalmi magtártól délre” épült két katonai barakkot „a nemi betegségek és bujakór elterjedésének megakadályozása céljából” a közkórháznak adták át. Az is felmerült, hogy a kórház elmebeteg-gondozó épületében rendezik be a venereás betegek részlegét és az előbbieknek új épületet emelnek - a városon kívül.2 A munkaügyi és népjóléti igazgatásról szóló 1918: IV. néptörvény végrehajtásával kapcsolatban 1919 elején a belügyminiszter többek között átadta ennek a tárcának a fogadókban, kávéházakban, vendéglőkben alkalmazott női személyzet munkaügyi szabályozását. A munkaügyi és népjóléti miniszter hatáskörébe tartozott a népbetegségek elleni küzdelem és az erkölcsrendészet egészségügyi vonatkozásaiban. Ugyanekkor a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium irányítása alá került a nemi betegségek elleni védekezés ügyében kiküldött kormánybiztos is.3 Helyi vonatkozásaik egyelőre nem kerültek elő. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. május elején megjelent LXXII. számú rendelete az erkölcsi romlás veszélyének kitett vagy társadalomellenes magatartást tanúsító gyermekek és fiatalok szociális nevelését írta elő. A 16 paragrafusból álló jogszabály deklarálta: „A kisegítő szociális nevelés célja az, hogy a gyermekeknek és fiataloknak a tőkés társadalmi rend által előidézett válságos helyzetét megszüntesse és odahasson, hogy a gyermekek és fiatalok a szükséges átmeneti intézkedések után az általános egészségügyi és oktatásügyi gyermekvédelem intézményeinek kezelésében részesüljenek. A kisegítő szociális nevelés eszköze pedig többé nem a megtorlás, hanem a munkás életmódra való nevelés útján történő megelőzés.” Az érintettekkel kapcsolatos nevelőintézkedéseket a gyermekügyi biztosságoknak kellett megtenni. Ilyeneket Budapesten és a „szükséghez képest” vidéken szándékoztak létrehozni.4 A jogszabályban nem nevesítették a gyermekprostitúciót vagy a gyermekek egyéb szexuális kizsákmányolását, de 1 Schreiber Emil: A prostitúció. Bp., 1917. Idézi Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében. In Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 32. Kaposvár, 2001, Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML), 207. p. A témában a korábbi korszakkal foglalkozó másik írás Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében. In Bősze Sándor (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 30. Kaposvár, 1999, SML, 311-341. p. 2 Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL SML) IV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 30716/1918. sz. Az akkori Németh István utca a mai Somssich Pál utca és a Németh István fasor. 3 A minisztériumnak 6,625/1918. M. E. számú rendelete. A munkaügyi és népjóléti igazgatásról szóló 1918: IV. néptörvény végrehajtása. Belügyi Közlöny, 1919. január 26. 143-152. p. 4 A Forradalmi Kormányzótanácsnak LXXII. számú rendelete. erkölcsi romlás veszélyének kitett vagy társadalomellenes magatartást tanúsító gyermekek és fiatalok kisegítő szociális nevelése. Belügyi Közlöny, 1919. május 4. 833-836. p. 183
