Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogyi katonák a "Nagy Háború" első hónapjaiban
Július 31-én 12 óra 23 perckor Ferenc József elrendelte az Oroszország elleni mozgósítást, vagyis a haderő még békehadrendben álló 3/5 részének „felriasztását”.17 A Balkánon terjeszkedni akaró Szerbia és az ellenérdekelt Monarchia konfliktusának ürügyén Európa nagyhatalmai ismét összemérhették erejüket. Németország augusztus 1-én Oroszországnak, augusztus 3-án Franciaországnak, 4-én pedig Belgiumnak üzent hadat. A belga semlegesség18 megsértése miatt augusztus 4-én az Egyesült Királyság és Németország között is beállt a hadiállapot. Augusztus 5-én a Monarchia üzent hadat Oroszországnak. Ugyanezen a napon jelentette be — a Szerbiával lényegében unióban álló - Montenegró a Monarchiával szembeni hadba lépését. Augusztus 6-án Szerbia Németországnak, 8-án Németország Montenegrónak, augusztus 12-én Franciaország és az Egyesült Királyság a Monarchiának, augusztus 27-én pedig a Monarchia Belgiumnak üzent hadat. A hadviselő államok szövetségi rendszerekbe tömörülve vívták harcukat. A központi hatalmakkal (Németországgal és a Monarchiával) szemben az antant (az Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország) és az ún. társult hatalmak (Szerbia, Belgium, Montenegró) álltak. A központi hatalmak hadászati terveiket összehangolták. A kétfrontos háborúra számító német hadászati terv értelmében 2 hadsereg felvonul a német-francia határra, 5 hadsereg pedig Belgium és Luxemburg területén át — a francia erődrendszert megkerülve - betör Franciaországba. Mivel az orosz haderő mozgósítását nehézkesnek ítélték, a keleti frontra csupán egy hadsereget szántak, ami a Monarchia haderejének 4/5 részével együtt aktív védekezést folytat (korlátozott erejű támadásokkal zavarja és lassítja az orosz haderő felvonulását). A német tervek szerint, miután Párizs előreláthatólag 6 hét után kapitulál, a felszabaduló német hadseregeket át lehet dobni a keleti frontra, ahol a német és osztrák—magyar haderők koncentrált támadása a háborút eldöntő vereséget mér a cár csapataira. Az osztrák-magyar hadászati terv szintén kétfrontos — Oroszország és Szerbia ellenében megvívandó - háborúra készült. A német haditervhez igazodó elképzelés szerint a Monarchia mozgósított haderejének 4/5 része (1., 2., 3. és 4. hadsereg) egy német hadsereggel kiegészülve az orosz fronton, míg a fennmaradó 1/5 rész (5. és 6. hadsereg) a szerb határon folytat aktív védekezést, míg a német haderő a nyugati fronton győzelmet nem arat. A terv értelmében, a diadal után a keleti frontra átcsoportosított német és az osztrák—magyar haderő közös támadása Oroszországra mér döntő csapást, majd a Monarchia haderejének zöme átvonul a déli frontra és lerohanja Szerbiát. A Monarchia vezérkara azonban július 28-án — eltérve a hadászati tervtől — nem északra, hanem délre indította az osztrák-magyar 2. hadsereg egységeit szállító vonatokat. Az osztrák-magyar katonai és politikai vezetés Szerbia gyors legyőzésével demonstrálni kívánta hatalmát a Balkánon, illetve az Oroszország ellen induló katonái harci kedvét kívánta egy „könnyed győzelemmel” feltüzelni. Az új haditerv szerint, a boszniai határon - a Drina alsó folyásánál — felsorakozó osztrák—magyar 5. hadsereg betör Szerbiába, megtámadja és megveri a szemben álló szerb erőket. A hadművelet megindítása utáni hetedik napon az osztrák—magyar 5. hadseregtől 70 km-re délre álló osztrák-magyar 6. hadsereg is - a Drina felső folyásán átkelve — támadásba lendül, s megtöri a szerb ellenállást. A terv értelmében, a szerbiai hadműveletek alatt Szerém vármegye területén (Horvát-Szlavónország keleti részén) felvonuló osztrák-magyar 2. hadsereg a Száván átkelve csak korlátozott, „tüntető” hadmozdulatokat tesz (ezáltal leköti a szerb haderő egy részét), s várja az orosz frontra történő elszállítását. Az osztrák-magyar 2. hadsereg kötelékébe tartozó közös 44. gyalogezred Bécsben állomásozó három zászlóalja (44/1., 44/11., 44/IV.) július 28-án 14 óra 15 perckor indult el a bécsi keleti pályaudvarról a szerb határ felé. A 44-esek Budapest—Szabadka-Újvidék érintésével július 30-án reggel érkeztek Batajnica településre,19 ahonnan még aznap délután a megközelítőleg 17 MNL SML IV. 401. a. Somogy vármegye főispánjának bizalmas (elnöki) iratai. 36/1914. sz. 18 Az 1839. évi londoni egyezmény keretében az Egyesült Királyság garanciát vállalt Belgium semlegességének biztosítására. Az egyezmény egyébként Belgium és Hollandia szétválásának vitás kérdéseit rendezte. 19 Batajnica: község Horvát-Szlavónországban (Szerém vármegye, Zimonyi járás), ma falu jogállású település Szerbiában, a Belgrádi körzetben. 102
