Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Récséi Balázs: Kaposvár az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás, a köz- és magánépületek kimutatása mellékletének tükrében
Az életkörülmények minőségére utaló gazdasági adatok: az istállóépületek és számosállatok a mezővárosban A város határán belül 357 istállót tartottak számon.49 Tehát átlagosan a házak több mint felénél állt olyan épület, amelyben lovat, illetve szarvasmarhát, juhot, esetleg szamarat, kecskét tarthattak. A haszonállat-összeírási tabellában 624 a házak száma, amelyeknél összesen 447 lovat istállóztak, 13 kivételével a könnyű fajtából. Figyelemre méltó, hogy csődört nem tartottak a városban. Szamarat mindössze hetet találtak, az igénytelennek, de kevésbé értékesnek tartott öszvérből egyet sem. A város határán belül 604 szarvasmarhát istállóztak, amelyből 359 magyar, 139 svájci fajtájú volt, mindegyik fajtánál 2-2 bikával. Tehát átlagosan házanként majdnem egyet tartottak belőlük. Emellett még aránylag sok, 106 bivalyt írtak össze. Figyelemre méltó, hogy jelentős részüket (42%) a Fő utca első harmadában, tehát a belvárosban regisztrálták. Emellett a Kanizsai utca végén volt még számottevőbb állományuk (35 db). A juhállomány kizárólag ún. közönséges juhokból állt, amelyből 407-et találtak, nemesített fajtájúból viszont egyet sem. Utóbbi adatokból látható, hogy a gazdaságosabb, nyugati fajtájúra váltás a szarvasmarháknál és juhoknál ekkor még messze nem zajlott le a városban. Somogy megyében a fajtaváltásban egyébként - a szép számmal található - nagy uradalmak jártak az élen, így 1869 végén a juhok mintegy négyötöde már nemesített volt. Ide kívánkozik, hogy az épületek összeírásakor az „akol” rovatba Kaposvár tabelláiban egyáltalán nem került számadat! A sertéseknél nem történt fajta szerinti összeírás. Ebből az állatból 1298-at tartottak, tehát átlagosan házanként több mint kettőt. A haszonállat-állományba még 11 kecske és 57 méhkas tartozott. A kecske igénytelensége miatt a szegények állatának számított, így alacsony egyedszáma inkább pozitívan értelmezhető. Magánházaknál 341, középületeknél 16 istállót találtak az összeírok. Befogadóképességükről csak hozzávetőleges adatok állnak rendelkezésre. Külterületnek nevezhető helyen 33 (9,24%) istállót vettek számba, közülük 32 a szőlőhegyekben, egy pedig a kallómalomnál volt, tehát az állatállomány túlnyomó többségét a meglehetősen kis területen fekvő mezővárosban tartották, amely a korabeli egészségügyi viszonyokra valószínűleg meglehetősen kedvezőtlenül hathatott. Összegzés a házszintű összeírás jelentőségéről Ez, az eddig feldolgozatlan levéltári forrás még számos szempont szerint elemezhető és elemezendő. Az eredeti dokumentumot még alig hasznosították a szakemberek, pedig az összeírás egy olyan időpontban - 1870 elején - rögzítette Kaposvár épített környezetének alapadatait, amikor még éltek a 18. századi építészeti tradíciók. A várost még területi korlátok közé szorította az Esterházy uradalom. A Kapos-csatoma jobb partján még alig több mint egy évtizede kezdődtek Donner Jánosnak köszönhetően az építkezések, és ezt a szerves terjeszkedést még nem vágta ketté az 1872 augusztusában átadott vasútvonal, amely azóta alapvetően befolyásolta a további területek beépítését és a város utcahálózatát. A házösszeírás jóvoltából olyan településtörténeti adatok, információk kerülnek elénk, amelyek az épített környezet meglehetősen pontos látleletét adják. A házszámonkénti házösszeírás különösen olyan mérvű történeti értékkel bíró iratvesztést elszenvedett településeknél fontos forrás, ahol - mint Kaposvár esetében is - minden egyes dokumentum, illetve irategyüttes feltárása és publikálása javít a történeti összkép élességén. A házakban lakók számának és ottlétük jogcímének (családtag, tisztviselő, albérlő, cseléd) ismeretében számos következtetés vonható le. Emellett egy olyan forrástípus további lehetőségeire világít rá a publikáció, amely más települések esetében is széleskörűen ldaknázhatóak, valamint újabb várostörténeti tanulmányokat inspirálhat Kaposvárral kapcsolatban. 49 A házsoros összeírási adatsorokat az istállóknál rosszul adták össze. A 2. oldal eredménye 20. Ez helyett 2-őt írtak az összesítőbe, így tévesen 323 a magánházaknál lévő istállók száma a helyes 341 helyett. Ehhez jön még a 16 középületnél álló, így jön Id a 357-es szám. Ez a hiba a népszámlálási kötet Központi járási adataiban is jelentkezik. (R. B.) 64
