Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Récséi Balázs: Kaposvár az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás, a köz- és magánépületek kimutatása mellékletének tükrében
nyéknél pedig nem egyértelmű az adatfelvétel, amelyek így torzítják az épületek statisztikáját, mert a két, laktanyaként számon tartott épület valószínűleg magánkézben volt, mivel nem a középületek rovatba írták őket és a cs. ldr. katonaság csak bérelte. A Donner utcai laktanya nyolc „szobát”2'1 tartalmazott és senki nem lakott bennük, a Major utcai 10 szobával” rendelkezett és mindössze négy „családtag”-ként jelzett személy lakott itt. A városban számba vett „üzletek” számát laktanyánként 1-1 kantin növelte. Emellett a Donner utcai laktanya - valamint az akkori lőtér - közelében, az akkori Kálvária utcában állt egy „cs. kir. ruhatár” megjelölésű épület, szintén a magánépületek közé sorolva, tehát valószínűleg ez is bérlemény volt a katonaság számára. A 12 „szobával” rendelkező „ruhatár” épületében csak 2 „családtag” élt. A kéziratos városi tabellákban a,katonai célú középületek” rovat üresen maradt, ugyanakkor az ebből összesített - és a Központi járás Kaposvár sorába írt - adatoknál már 2 katonai épület szerepel! Ez az adat jelenik meg a népszámlálási kötetben is!29 30 Ha a középület lakásra is szolgált, úgy az itt élőket 3 kategóriába sorolták: 1. tisztviselő vagy bérlő, 2. családtag, 3. cseléd. Ez a felosztás csak a börtönben, illetve a kórházban lévők besorolásánál okozott nehézséget. Előbbinél a „cseléd” rovatba írták a fogságban lévőket (233 főt, ami a jelenlévő népesség 3,5%-a), de a számadat mellé tollal beírták: „rab”. A lakosság ilyen kategorizálása - tehát rabként való számbavétele - sem a járási, sem a megyei összesítőkön nem jelent meg és a népszámlálási kötetben sincs nyoma, tehát ez az adat némileg módosítja a kapott eredményeket. Egyébként a helyi sajtóból tudhatjuk meg, hogy a 233 rab közül 207 volt a férfi és 26 nő, valamint közülük 179 római katolikus (76,8%), 48 református (20,6%), 4 evangélikus (1,7%) és 2 izraelita (0,9%).31 A megyei kórháznál 3-3 „tisztviselőt vagy bérlőt”, illetve 36 „cselédet” regisztráltak. Utóbbinál talán mind a 36 „cseléd" kórházi ápolt lehetett, de többsége bizonyosan. Ennek a 36 főnek az értelmezési, besorolási bizonytalansága csak kisebb pontatlanságot okozhat a számításokban, mivel csak a népesség 0,54%-át jelentik. A kórház helyiségeinek megoszlását (gyógyítást közvetlenül szolgáló, illetve egyéb hivatali helyiség vagy szolgálati lakrész) nem tudjuk meg a tabellából, mivel nem különítették el. A bejegyzett 42 főhöz az egyemeletes épületben összesen 26 szoba tartozott. A 14 középületben (ami inkább 16 lenne, de a Fő utcai megyeházát, a különálló Jós megyeházát”, azaz a levéltár épületét - amelyeket együtt 117 szobával” vettek fel — és a gyakorlatilag a Gilice utcában álló börtönt egy épületként jelenítették meg a táblázatban, pedig csak egy telken voltak) összesen 497-en laktak 231 „szobában ", ami a jelenlévő népesség 7,5%-a. Az egy ,szobára” jutó rendkívül kedvezőnek tűnő átlagosan 2,15 fő átlag azért jöhet ki, mivel minden — a többi rovatba be nem sorolható - helyiséget (tanterem, iroda, cella) is ennek számítottak. Például a megyeháza telkének déli oldalán állt és 1907-ben lebontott börtön 18 szobát” foglalt magában és ekkor 233 rabot tartottak benne fogva. Ez átlagosan majdnem 13 főt jelentene cellánként, amelyek alapterületeit pontosan nem ismerjük. (Lásd 2. sz. táblázat!) Az 1860-as évtized végén a mezőváros lakosságának mintegy négyötödét tették ki a római katolikus hívek. A kaposvári katolikusoknak öt szakrális épületük volt: egy templom és 4 kápolna. A számában (1078 fő) és arányában (16,21%) is jelentős zsidóság építészetileg nem alakított Id saját arculatot, de az 1860-as évek elején egy zsinagógát emeltek a Hosszú utcában. A reformátusok nem egész 3 százalékkal, 162 fővel a harmadik legnépesebb felekezetnek számítottak, ők ekkor még nem rendelkeztek egyházi épülettel. Ugyanígy nem volt közösségi épülete az ágostai evangélikusoknak (62 fő), a görögkeleti nem egyesülteknek (4 fő) és az egyedüli görög katolikus hívőnek. A középületek közé sorolt 6 egyházi épületet (1 r. k. templom, 1 zsinagóga és 4 kápolna) nem tagolták helyiségekre az összeírok. A Széchenyi téren álló barokk stílusú Nagyboldogasszony templomot a torony - amit átalakítottak - kivételével 1886-ban lebontották és helyére újat emeltek. A Fő utcának 1869-ben a keleti végén lévő Szent Anna kápolnát, amelynek korábban Szent Kereszt volt a titulusa, és története legalább a 18. század második feléig vezethető vissza, 1876 novemberében 29 „Szoba: lakháznak olyan fiókosztálya, mely a lakóknak különösen telephelyül, tartózkodási helyül szolgál, s különféle kényelmi és használati viszonyokhoz képest másmás rendeltetése lehet. Előszoba, oldalszoba, benyílószoba. Evőszoba, hálószoba, írószoba, tanulószoba, műszoba, gyermekszoba, cselédszoba, vendégszoba, ivószoba, stb. [...] Néhutt a palócoknál padlást jelent. [...] A kényelmesebb úri lakok szobáit teremnek nevezzük. ...” Czuczor-Fogarasi i. m. 5. köt. 1389. hasáb. 30 1870. év eleji népszámlálás 562. p. 31 A népszámlálási összeírás... = S., 1870. jan. 25. 3. p. 58
