Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)

Récséi Balázs: Kaposvár az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás, a köz- és magánépületek kimutatása mellékletének tükrében

Széchenyi temek nevezték.2'5 A 20 önálló utca jelentős számnak tűnhet, azonban közülük 4 (az utcák 20%-a) ekkor még csak 4-4 házból állt (Megyes, Arany[i],25 26 27 28 Kálvária, Temető), de a Szentpáli utca is csak hat lakóépületet számlált. A közterületek elnevezésében ekkor még nem játszott szerepet a politikai-ideológiai szempont. Ez Kaposvárott 1880-tól érhető tetten. 1870-ben még a hagyományos, praktikus elnevezéseket használták, utalva irányára (Füredi, Kanizsai, Szentpáli), illetve valamilyen tulajdonságára (Hosszú, Új). Két személyről elnevezett közterület létezett ekkor, mindegyik csak a családnévvel (Donner, Széchenyi). (Lásd 1. sz. táblázat!) A lakosság életkörülményeit és rétegzettségét a cseléddel rendelkező háztartások száma alap­ján térben is elemezhetjük. Ezen adatok szerint erős korreláció mutatható ki a házak szobaszáma, a városközponthoz való közelsége és a cselédek száma között. 1870 körül, és még évtizedekig, amíg villaszerű épületekből álló kertvárosi részek létre nem jöttek Kaposváron, a vagyonosabbak kizárólag belvárosi házakban laktak. Az összeírás szerint 235 háznál élt cseléd, ami a teljes házállományhoz viszonyítva 37,3%-os arányt jelent. Ha leszámítjuk a szőlőhegyekben lévő épületeket (106), akkor 44,84%-ot kapunk, tehát a belterületi házak közel felében lakott cseléd. Házankénti számuk nagy szórtságot mutat: 1-től 22-ig terjed. Utóbbi szám a városközpontban álló Korona vendéglő és kávéháznál olvasható, amely épületében fogadó is működött. (A kórháznál 36 cseléd van feltüntetve, mint aki ott lakik, de mint ezt már jeleztem, valószínűleg ez az ápoltak száma és az összeírok egyéb megfelelő rovat híján írták ebbe a rovatba őket.) Ha utcánként, terenként vizsgáljuk meg a cselédek által is lakott házakat, egyértelműen látszik, hogy szinte kizárólag a belvárosban élők engedhették meg maguknak cseléd)ek) alkalmazását, tehát a tehetősebb rétegek itt laktak. A vendéglátást is nyújtó néhány épület kivételével, a központból kifelé haladva, fokozatosan csökken azon házak száma, ahol cselédet alkalmaztak, illetve cseléd lakott. Ki­vételt képez a központból északra nyíló Pap utca, ahol csak alig több mint a házak felében írtak össze cselédet, de ennek oka a tabellák alapján egyelőre nem világos. A házak cseléddel való ellátottságát nézve arányában a Búza tér került az első helyre, mivel itt mind a 9 házban találhatunk cselédeket. A Korona utca 18 épülete közül csak egy házban nem lakott cseléd, a Széchenyi tér nyolc házából hétben megtalálhatók voltak. A Sétatér utca majdnem 90%-os mutatója után a Gilice és Vár utcák közel 80%-os ellátottsága is magasnak mondható. A Fő és a Hosszú utcákban az épületek 76,5, illetve 77%-ában találhatunk cselédeket, annak ellenére, hogy mindkét utca egészen a külvárosi részekig húzódott, tehát a szegényebbek által lakott területekig értek. A központtól távolabbi utcák közül, ahol a kevésbé tehetős rétegek laktak, a Kanizsai utca 69 házából négynél, az Új utca 36 házából egynél, a vele majdnem párhuzamos Füredi utca 39 házából egynél sem jegyeztek fel cselédet. A szőlőhegyekben egyáltalán nem éltek cselédek. Pusztán a na­gyobb szobaszámból nem következett egyenesen, hogy cselédet is tartottak, de ezeknél a több mint 3 szobából álló házaknál nagyobb gyakorisággal fordultak elő. Az összeírás keretében külön táblázatokban rögzítették a köz- és külön a magánépületek adatait. A regisztrált 630 ház közül 624 (99%) szolgált lakás céljára (is), ezekben összesen 6682-en laktak. A középületeknél egyházi, iskolai, megyei, városi vagy községi, katonai, egyéb, azaz összesen hét kate­góriát képeztek. (Ezért nem tudható meg belőle, hogy az iskolák milyen fenntartásúak.) Kaposváron ekkor egy városi iskolát és egy alapítványi gimnáziumot vehettek számba. A katonai célú építmé­25 Valószínű, hogy gróf Széchenyi István után kapta a tér a nevét, akit 1835-ben Kaposvár mezőváros első díszpolgárául választott. 26 Nem tévesztendő össze a jóval későbbi Arany János utcával. A tárgyalt időszakban Arany, Aranyi utcának is írták, pedig ez a Kaposvár központjától észak, északkeletre lévő Zaranyi puszta felé vezetett, nevét innét vette. 27 Az eredeti tabella nem közterület-szintű összesítéseket, hanem az adott oldal adatait összegzi csak. Ebből az is következik, hogy nem tartották fontosnak az egyes utcák, terek adatait összesíteni. Szögletes zárójelben a 2012-ben használatos elnevezéseket tüntettem fel. A korabeli és a jelenlegi utcavonal a Megyes utca kivételével nagyjából egybeesett a maival, de hosszuk általában azóta jelentősen nőtt. A Sorszám oszlopban zárójelben a részben vagy egészben a belvárosnak nevezhető részhez tartozó közterületeket külön jeleztem. A többi utca és tér külvárosnak, a kallómalom és az öt szőlőhegy külterületnek tekinthető. A táblázatoktól - a kézzel berajzolt és beírt rovatokból - értesülhetünk középületenként azok fekvéséről (földszintes vagy egy-, esetleg kétemeletes), a szobák, kamrák, konyhák, pincék, boltok, fészerek és istállók számáról. Mivel csak a megyeháza Fő utcai épülete volt kétemeletes, így ilyen oszlopot nem készítettem, ennél több emelettel pedig egy épület sem rendelkezett. 28 „Cseléd:... mai [ 1862] általánosb ért. a háznéjrhez, családhoz tartozó szolgátjelent, legyen az férfi vagy nőnemű. ...” Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára 1-6. Pest, Bp.. 1862-1874. (a továbbiakban: Czuczor-Fogarasi i. m.) 1. köt. 933. hasáb. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom