Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Récséi Balázs: Kaposvár az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás, a köz- és magánépületek kimutatása mellékletének tükrében
A népszámláláshoz kapcsolódva a köz- és magánépületek számbavétele jelentősen megnövelte az összeírásra fordított idó't, de az ezekből nyerhető adatok alapján az emberek életkörülményeit alapvetően meghatározó viszonyokat lehetett rögzíteni, így végül ezekre is kiterjedt a munka. A népszámlálási törvénycikk alapján a Belügyminisztérium, valamint a Földművelés- Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium 1869. július 23-án, tehát kevesebb, mint fél évvel a népszámlálás megkezdése előtt, a 12 876. számú együttes körrendeletét intézték a törvényhatóságokhoz, „mely mellé szabályos utasítás is csatoltatott”. Ennek megfelelően a legtöbb törvényhatóságban a népszámlálási bizottságok rövidesen megtartották az alakuló üléseket.6 Az utasítás igyekezett mindenre kitérni, ami fontos lehet az adatfelvétel és azok összesítése kapcsán. A népszámlálási bizottságok létszámátjárásonként legalább három főben állapították meg. A bizottságok egyik első feladata lett saját területüknek 500-1000 lélekszámú egységekbe sorolása, a községi szempontok, azaz lakosságszám figyelembe vételével. Ezen adatok birtokában küldte meg az illetékes minisztérium a szükséges nyomtatványokat. A számláló ügynökök az 1857-es népszámláláshoz hasonlóan nem szakemberek voltak, hanem a helységben, illetve annak környékén élő „helyi intelligencia” képviselői („honvéd-tiszteken kívül, a lelkész, iskolatanító, kántor, értelmes közbirtokosok, haszonbérlők, gazdatisztek, ügyvédek, kereskedők stb.”). Nekik kellett a megadott napon kiosztani és beszedni a házankénti rovatos íveket, valamint közvetlenül felügyeltek a számlálásra. A további összesítő ívek kitöltését saját maguknak kellett végezniük. A létszámban meg nem határozott „kisebb községekben” ezt a jegyző hivatali kötelességévé tették. Az ügynökök egyik első feladatául a körzetébe tartozók nyelvismeretének feltérképezését jelölték meg, hogy a számláló ívek az adott nyelven is rendelkezésre álljanak.7 Az országos népszámlálásra, épület- és haszonállat-összeírásra való tekintettel 1870 januárjának első felében az iskolákban tanítási szünetet rendeltek el és az adóbehajtást is felfüggesztették. A jegyzők és a tanítók így időt kaptak számlálásban való közreműködésre. Minden felekezethez tartozó lelkészt, papot az egyházi elöljáróságok utasítottak az összeírandók felvilágosítására, annak érdekében, hogy a népszámlálás, az épületek és a haszonállatok adatai minél pontosabbak, hitelesebbek legyenek. Somssich Lőrinc Somogy megye másodalispánja és egyben Somogy Vármegye Népszámlálási Bizottságának elnöke elvárta minden érdekelttől az adatok pontosságát és a határidő betartását.8 A települési tabellákból - amelyeket 1870. január 15-ig kellett összeállítani - a járási és megyei összesítő táblázatok 1870 tavaszára-nyarára készültek el. Somogy megyében az összeírási munkát több körülmény nehezítette, köztük az, hogy az előkészítés időszakában, sőt az érdemi munka elején is meglehetősen sokan visszaadták a népszámlálási bizottsági, illetve számlálóbiztosi megbízatásukat. Pódásukat hazafiúi érzelmekre hivatkozva ingyenesen, illetve napidíj beígérésével sikerült biztosítani. Többen a munka nagyságától, illetve a felelősségtől rettentek vissza, sokan az anyagi megbecsülés hiányára hivatkozva nem vállalták a munkát.9 Ennek a helyi sajtóban is hangot adtak: ,Jzgyet azonban meg tanulhatnánk: hogy a tiszteletbeli hivatalok ideje régen elmúlt [...] most aki dolgozik, az napibérét is megkívánja (mert többnyire szegény az, a ki dolgozni is akar ilynemű munkákban [... ] Fájdalom, de így van: többé nincsen ingyen munka, s ezt jó lesz me gjelelni fent s alant, hogy máskor a zavarokat kikerüljük. A m. kir. kormánytól a megye a népszámlálására szánt összeg korán sem volt elegendő.”10 A számláló ügynökök munkáját az adózástól tartók úgy is igyekeztek akadályozni, hogy egyszerűen nem tartózkodtak otthon - a népszámlálási törvényben kilátásba helyezett 20 forintig terjedhető bírság ellenére sem. Ezért Kaposvár mezővárosban Somssich Lőrinc másodalispán elrendelte, hogy mind a nyolc népszámlálási ügynökkel egy-egy elöljárónak együtt kellett működnie. Az elöljárók az összeírási napot megelőzően felkeresték a lakosokat és rá kellett beszélniük őket a másnapi otthon6 Keleti Károly: Jelentés a népszámlálási ügy jelen állásáról = Somogy, (a továbbiakban: S) 1869. okt. 12. 2-3. p. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL SML) Somogy vármegye főispánjának általános iratai (a továbbiakban: S. vm. főisp. ált. i.). A 138/1869. sz. irat melléklete. 8 Somssich [Lőrinc]: Somogy megyei népszámláló bizottság elnökétől = S. 1869. dec. 21. 2. p. 9 MNL SML Somogy Vármegye Népszámlálási Bizottságának iratai (a továbbiakban: Svm. N. B. i.) Iktatósz. nélkül. 10 - st -: A népszámlálás Somogy megyében = S. 1870. jan. 25. 2-3. p. 52
