Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Gáspár Ferenc: Az első körorvosi hálózat kiépülése Somogyban
A körzeti orvosi hálózat kiépülését megvalósító és annak működése felett következetes szigorral őrködő Wehle halálát követően a fokozatos fellazulás jeleivel találkozunk. A rendszer felszámolását senki nem rendelte el, lassan szinte észrevétlenül romlott a helyzet azzal, hogy a községi hozzájárulások fokozatosan apadtak. Ezzel együtt alapja maradt a 15 évvel később hatályba lépett Közegészségügyi törvény alapján - immár a vármegye által fizetett - körorvosi rendszernek. A körzeti orvosi rendszer helyzetéről a Tauszk ügy33 bemutatásával adhatunk általános érvényű ismertetést. Tauszk József tahi körorvos bejelenti, hogy a szerződésében meghatározott orvostartási díját községi elöljárósága az elmúlt 1860-as évre nem fizette ki számára, ezért kéri ennek rendezését. A vármegye - általános érvényességű állásfoglalásában - kijelenti, hogy az előző, császári kormányzás által megkötött szerződéseknek sem erkölcsi, sem anyagi terheit nem vállalja. Amennyiben a körzeti orvos valamely járandóságára igényt tart, közvetlenül, bírósági úton érvényesítheti azt. Ez az állásfoglalás egyúttal annak kifejezése, hogy a vármegye nem támogatja a körzeti orvosi rendszert. Véleményem szerint lényegében politikai indíttatású döntés született, mert a finanszírozás biztosítására szükséges összeg előteremtése a helytartótanács rendelete értelmében, miszerint „az adó kivetése és behajtása Ő felsége elhatározásánál fogva közvetlenül a cs. kir. pénzügyigazgatásokra ruháztatott át, melyek azt [...] önállóan és szükség esetében katonai hatalom közbejöttével is kieszközlendik’’, határozott ellenállás bontakozott Id. Az adó behajtásához szükséges akarat és bátorság (?) hiánya a nemzeti ellenállás tetszetős csomagolásában válhatott sokak számára elfogadottá.34 1861. május 28-ra összehívták a vármegye Bizottmányi nagygyűlést, amely kimondta, hogy a törvénytelen adó behajtásához semmiféle segítséget nem nyújt. Az elutasítás hangulatát érzékelteti a következő jegyzőkönyvi részlet: „...a zsarnok bécsi kormány eme irtó hadjáratát korántsem pénzszükséglete fedezetéül veszi igénybe, hanem szuronyos solferinói hősei alkalmazásával egyenesen minket erőszakosan oda kényszeríteni akar, hogy ennyi lelketlen zsarolásokra feljajdulva forrongást és ellenszegülést idézhetvén elő, constitutionális létünk paródiáját, e bizottmányt is felfüggeszthesse. Megedzve a megye ezek ellenében a legnagyobb törvényesség egyetlen fegyverével, ismételve a január 21-i feliratra és a május 12-iki határozatra, csiiggedés nélkül ragaszkodva kijelenti, hogy ezen törvénytelen adó behajtásához semminemű segítséget nem nyújt.”35 Fenti állásfoglalásával a vármegye egyúttal a működésképtelenség és így a megszűnés irányába tolta a körzeti orvosi rendszert, mert: 1. A kinevezett orvosok és a községek egymás közötti megegyezés függvénye lesz a működés, ugyanis nem tekinti hivatali feladatának (és kötelességének) a községek megegyezési hajlandóságának biztosítását. 2. Bizonytalanná és esendővé teszi a szerződéseket - az orvos megélhetésének forrását - mert semmilyen módon nem biztosítja a bérhez jutás feltételeit. Wehle eredeti koncepciója szerint a körzeti orvosok fizetésüket a vármegyei házipénztárból kapják, az így keletkezett pénztárhiány fedezete a vármegye által behajtott közadó. 3. A két (szerződő) félre egyaránt vonatkozó kötelezettségeket kizárólag az orvosok viselik, ezáltal kiszolgáltatottakká teszi azokat, ami az anyagi ellehetetlenülésen túl morális válságot is előidéz. 4. További következmény, hogy a hatósági feladatokat is ellátó körzeti orvosok jelentési fegyelme (amint ezt a fellelhető dokumentumok számának látványos csökkenése bizonyítja) hanyatlott, ami oda vezetett, hogy a vármegye közegészségüggyel kapcsolatos informáltsága esetlegessé válva, visszaesett a korábbi nemesi vármegye tájékozottsági szintjére. A körzeti orvosi hálózat fegyelmének lazulására utalhat a Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjtemény témánkra vonatkozó forrásainak elapadása, amelyben feltehetően szerepet játszhat az is, hogy a következő megyei főorvosi kinevezést az a járásorvos nyerte el, akivel annak idején Wehlenek a legtöbb konfliktusa volt, mert jelentési kötelezettségeinek rendszeresen nem tett eleget. A helyzet végérvényes és teljes rendezését csak a kiegyezést követően megjelent 1876. évi XIV. törvény alapján hangsúlyossá váló közegészségügyi szabályozás hozta meg. 33 BMKGY. 905/1861. 34 BMKGY. 19193/1861. sz. helytartótanácsi rendelet. 35 BMKGY. Bizottmányi nagygyűlés jegyzőkönyve 1861. május 28. 43
