Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)

Kiss Norbert Péter: Irodalmi emlékek a Somogy Megyei Levéltárban

Par ce regent se montre le bras de la providence.

Doué d un noble coeur, de tant d’intelligence Puissante dans sa parole, sublime dans ses pensées Que craindrait-il les traits en vain sur lui lancés?

Ma inuse voyait en réve son divin esprit en vol,

Souvent animer les vainqueurs de Sebastopol.96 C'est lui, qui fit gagner ces grands guerriers,

Et ils lui vouent ä jamais leurs immortels lauriers.

Beaucoup de nations bénissent cet empereur.

Son tróné est ferme et sűr; son tróné est dans nos Coeurs, Mérne de nos lévres mourants on entendra son nőm, Vive l’empereur de la France! Vive Louis Napoléon.

Joséfine de Patruban.

Adieu, trop inféconde térré,

Fléaux humains, soleil glacé,

Comme un fantomé solitaire,

Inapergue j’aurais passée;

Adieu, vous, palmes immortelles,

Beau réve d’une ame de feu L’air manquait, j’ai fermée les ailes;

Adieu.

Kézzel írott francia nyelvű szöveg.

Somogy Megyei Levéltár. XIII.13. Homonnay-Drugeth család elenchusai (1226-1912)

A szöveg a Homonnay-Drugeth család iratai között található. A család levéltárát dr. Molnár István főlevéltámok rendezte, ily módon került be az iratanyag a Somogy Megyei Levéltárba. A Homonnay- Drugeth család sokáig fontos szerepet játszott a magyar történelemben, bár fiágon még a XVIII. században kihalt.97

A szöveg lejegyzője az irat tanúsága szerint Joséphine de Patruban. Azt, hogy a hölgy a vers szerzője is, nem állíthatjuk teljes bizonyossággal. A személyéről sem tudunk semmit. Az erdélyi származású Patrubány család98 1759-ben Mária Teréziától kapott nemesi címet, s tagjai Erdélyben töltöttek be fontos hivatalokat. Azt nem lehet tudni, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a Homonnay-Drugethekkel.

A közölt szöveg datálás nélküli, ám mivel említi Szevasztopol ostromát, 1855 után keletkezett, s valószínűleg még III. Napóleon bukása, azaz 1870 előtt. A mű óda III. Napóleon francia császárhoz. Charles-Louis Napoléon Bonaparte 1848-ban köztársasági elnök lett, majd az 1851-es puccs után, 1852-ben III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát. A Második Császárság 1870-ben dőlt meg: a porosz-francia háborút III. Napóleon elvesztette, Franciaország ismét köztársaság lett, a korábbi császár pedig Nagy-Britanniában telepedett le, ahol 1873-ban halt meg.99

A szöveg az óda, a himnusz és a panigirikusz műfajainak retorikai és poétikai elemeit mozgósítja a császár dicsőítésének érdekében. A sötétbe borult, fénytelen, árnyaktól hemzsegő és viharos égen egyszer csak élénk ragyogás tűnik fel, amely reményt ébreszt a szívekben, lelket önt az emberekbe, s ez nem más, mint III. Napóleon, a nemes, bölcs, győzedelmes császár, aki egy isten attribútumaival rendelkezik a szöveg szerint.

96 Szevasztopol: város Ukrajnában, a Kitin-félsziget délnyugati partján. 1854—55-ben, a krími háború alatt a török-angol-francia hadsereg Szevasztopol erődjét ostrom alatt tartotta. A háború Oroszország vereségével ért véget

97 Bővebben lásd! Nagy Iván: Magyarország családaiczimerőkkel és nemzedékrendi táblákkal. II. Bp„ 1987. Helikon K. 398-405. p.

98 Uo. V. kötet. 156-157. p.

99 Lásd! Hahner Péter: Franciaország 1815-1870. In A hosszú 19. század rövid története. Szerk. Bebesi György. Pécs, 2010. 163-167. p.

29