Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Válogatás a 2012. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Márfi Attila: Pécs és Baranya sportegyletei a dualizmus időszakában
a Tettye ünnepélyeket, melyeknek fő-főrendezője Reéh György a »Tettye koronázatlan királya«. Az első világháború előtti Pécsnek jellegzetes alakja ez az örökifjú agglegény. Reéh György a neve és a város katonaügyi tanácsnoka, de az egész városban csak Reéh Gyurinak ismerik és tréfásan a város »vigalomügyi tanácsnokának« titulálják. Enélkül az örökké jókedvű, szellemes, tréfacsináló nélkül nem eshetik meg mulatság, bál, népünnepély és diákos könnyelműséggel, bugybérokoló jókedvvel, pezsgő szellemességgel csinál mindent, mulattat anélkül, hogy pojácává alacsonyodnék le. De különösen a Tettyén érzi jól magát, hol szép villája van, igazán elemében az itt rendezett népünnepélyeken van. Állandóan újabb és újabb meglepetéseken, hecceken töri a fejét, hogy a kacagó tömeggel együtt ő maga is nagyot kacaghasson. Tarka-barka zászlódíszben parádézik a Tettye, szól a muzsika, folyik a vidám konfetti csata, jókedvű tömegek árasztanak el mindent, fenn van a Tettyén az egész város. Besötétedés után görögtüzes fényben úsznak a tettyei romok, inajd kezdődik a tűzijáték, vagy egy órán át tüzes-kerekek forognak, tűzvirágok nyillanak, tüzes üstökösök szállnak az égen, színes fények sugároznak, szikráznak, permeteznek a sötét estében és az emberek megelégedetten konstatálják, no Reéh Gyuri megint kitett magáért, szép volt a tűzijáték. Az első világháború előtti Pécsnek kedvenc szórakozását képezik a Tettye ünnepélyek - a sok más egyébbel együtt ezeket a népünnepélyeket is elsöpri a háborúZ’48 A Tettyén kívül az úgynevezett Ráth kertben, az 1907-ben megtartott és legendás emlékű Első Pécsi Országos kiállításon is megmutatta ezt a képességét. A szórakoztató rendezvények és a kiállító csarnokok, pavilonok díszítése mellett Frigyes királyi herceg látogatásakor megelevenített , búcsúképnek” is ő volt a tervezője és kivitelezője, a korabeli sajtót idézve erről a nem mindennapi látványosságról: „Közvetlenül háromnegyed tíz után felhangzott az indulást jelző sípszó, s a különvonat a királyi hercegi családdal, a kormány tagjaival és a képviselőkkel a közönség éljenzései közt elhagyta városunkat. Alighogy a vonat a szigeti külvárosi gyakorlótérhez ért, a vonat járását kissé meglassították, hogy a vonat utasai gyönyörködhessenek abban a szép képben, melyet Reéh György tanácsos által ott rendezett tűzijáték nyújtott. Tűzcsóvák emelkedtek magasba, háromszáz röppentyű szállott egyszerre fel, színes kígyókat rajzolva a levegőbe, számtalan bomba szállott a magasba, csillagesőt hullatva a földre, a földszinten felállított póznákon fontainek, cascadok, legyezőik, pálmák, rosettek és színesebbnél színesebb forgók között fényárban úszva állott a magyar címer és a királyi hercegi pár monogramja.”49 Tulajdonképpen a dualistakori városnak két legforgalmasabb kiránduló és a szórakozást szolgáló területe volt, a már említett Tettye és a Balokány-liget és -tó. Szintén ismert volt ebben a korszakban a várostól keletre fekvő Uszögi erdő, az itt kialakított erdei tisztás menedékházzal és vendéglővel. Egy időben Pécsről is többen látogatták, sokáig itt tartották a város majálisait és juniálisait is, amíg ezek a rendezvények fokozatosan a Tettyén találtak új otthonra. A korszak szervezett munkásainak is kedvelt gyülekezőhelye volt, az egyre szaporodó demonstrációk és agitációk, a május elsejei megemlékezések miatt csendőri megfigyelés alá került, majd vesztett népszerűségéből. Természetesen voltak ezeken ldvül is Pécsett olyan terek és parkok, ahol a helyi polgárok a társasági formák konszolidáltabb formájával élhettek, de már alkalmazkodva az urbanizációs folyamatok okozta változásokhoz. Például a város fő tere, a központi helyen fekvő Széchenyi tér a napi forgalom, s az ügyeiket intéző polgárok alkalmi találkozó helyévé vált. A már említett, s nagy területen elterülő Ráth kert ebben a korszakban számos változáson esett át; egyrészt Ráth András deszkakereskedő a tér az Indóház felé eső végében építette fel raktárait, de kisebb sportrendezvényeket is tartottak itt. A Korcsolyapálya is itt volt, de itt tartották a már említett 1907. évi Országos Kiállítást is. Ami egyben számos alkalmi szórakozást is nyújtott a helyieknek, ugyanis létezett itt egy színpadi pavilon, de láthattak cirkuszmutatványokat, hallhattak koncerteket is. De vendéglátó pavilonok, cukrászdák, kávéházak, vendéglők is voltak a kiállítás területén. Volt egy olyan terület is, amit parkosítottak, sétányokkal láttak el, de mégsem tudott olyan közkedveltté válni, mint a Balokány, a Tettye vagy akár a Czindery-kert. Ezért a századfordulótól már folyamatosan beépítik a hatalmas területet. 48 JPM Új és Legújabb Kori Osztály. Aratő Jenő irathagyatéka. Életem 106. 49 Uo. 83. 187
