Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Suba János: A magyar állam határőrizete a XIX.-XX. században (történeti áttekintés)
A korabeli magyar határőrizetet - hasonlóan napjaink Európai Uniójához - csupán a Magyar Királyságnak az Osztrák-Magyar Monarchia határaival megegyező szakaszán kellett megvalósítani. A két társország közötti határvonalat bárhol átléphették a két állam polgárai ellenőrzés nélkül. A Monarchia Osztrák Császárság határaival egybe eső szakaszát az osztrák örökös tartományok szervezetei őrizték. A császárság határőrizeti tevékenységének döntő elemét ugyancsak a rendőrség és a csendőrség képezte. A déli határszakasz kiemelt jelentőségű volt a felmerülő kulturális, vallási, etnikai problémák miatt.9 A határőrizeti tevékenység a román-magyar és a szerb-magyar határszakaszon a határ menti néhány kilométeres sávban valósult meg. A hágók és a folyami átkelőhelyek szakaszain végeztek rendszeres tevékenységet, ahol valószínűsíthető volt a határsértők mozgása. E térségek általában ritkán lakottak, a kevésbé megművelt területek voltak. Nem volt érvényben mozgáskorlátozás, a földek művelését sem korlátozták. A liberalizmus és a racionalizmus, a takarékosság és a hatékonyság jellemezte a dualizmuskori magyar határőrizetet. Össze tudta egyeztetni a birodalmi (Osztrák-Magyar Monarchia) és a hazai (Magyar Királyság) érdekeit. A kormányzat érdeke az volt, hogy a határokon szűrjék meg a nemkívánatos forgalmat, ugyanakkor a lakosság széles rétegeinek az utazását ne korlátozzák. A dualizmus alatt kialakult ldshatárforgalom megteremtésével olyan precedenst teremtettek, amely később teljesedett ki és felszámolni is csak ideiglenesen sikerült. Ennek az volt az oka, hogy lokális gazdasági és etnikai érdekeket érvényesített, szemben a központi elvárásokkal. A két világháború között Az I. világháború nyomán Európa-szerte alapvetően megváltozott a határátlépések jellege. A jogi szabályozás megváltozott. A kölcsönösség elve alapján a kormány kénytelen volt az útlevél-kötelezettséget általánossá tenni. Általánossá vált az útlevél, sőt sok esetben a vízumkötelezettség is. Az útlevélkiadás bürokratikussá vált. Beszűkült az útlevelek területi és időbeli hatálya.10 A határok átjárhatósága mérséklődött az utódállamokban fellángoló sovinizmus miatt. A vonatkozó magyar törvények nem változtak. Az 1939. évi honvédelmi törvény csak a határőrizet honvédelmi vonatkozásait szabályozta.11 A Trianon után új helyzet állt elő a magyar határőrizetben: a határ túlsó oldalán is magyarok voltak, másrészt szerves gazdasági tereket és rokoni kapcsolatokat vágott ketté az új határ. Ennek az abszurd helyzet kezelésére nyújtott lehetőséget a ldshatárforgalom. A magyar kormányok törekedtek arra, hogy a szomszédos országokkal szerződésekben rögzítsék a ldshatárforgalom szabályait. Igyekeztek egységes elveket követni és rendet kialakítani, melyet alapvetően sikerült is megvalósítani, bár az eltéréseket nem sikerült teljes mértékben kiiktatni. Összességében sikerült olyan helyzetet kialakítani, amely enyhítette a békeszerződés káros hatásait a határ mentén.12 Ez bürokratikusabb volt, mint az I. világháború előtti és kiterjedése is kisebb volt, csupán a határvonaltól számított 5-20 km széles sávra terjedt ki. Feladatát mégis betöltötte, lehetővé tette, hogy a birtokosok ne szakadjanak el birtokuktól, a rokoni kapcsolatok fenntarthatok legyenek, a megtermelt javak eljussanak a piacra. A két világháború közötti időszakban módosult a határőrizetnek a haderőhöz fűződő kapcsolata, amelyet jelentősen befolyásolt az ország megváltozott helyzete. Az önállóvá vált ország határőrizeti szervei lényegében kettős feladatot láttak el. Egyrészt - legális feladatként - megvalósították az államhatár őrizetét, ennek részeként a zöld határőrizetet és a határrend betartatását, valamint a távolsági- és a ldshatárforgalom ellenőrzését. Másrészt - rejtett feladatként - a szervezetük álcájában 9 Lásd! Csüllög Gábor írásait: Csüllög Gábor: Regionális ütközőterek a Délvidéken (a 19-21. századi folyamatok történeti gyökerei) In. Európai kihívások IV. Nemzetközi tudományos konferencia. Szerk Gulyás L.-Gál ]. Szeged, 2007. 601-605. p., Csüllög Gábor: A Kárpát-medencei államtér problémái Trianon után. = Közép-európai Közlemények. 2010/4. 56-61. p. 10 Bencsik, 2003. 11 Suba János: A honvédelmi határsáv Magyarországon 1939-1945. között. In. Az ezer éves magyar rendvédelem. Rendvédelem-történeti füzetek. Bp., 2005. 133-139. p. 12 Suba, 2005. 110-118 p.; Suba János: Kishatárforgaiom szabályozása Magyarország déli határán a II. világháború alatt (Ma- gyar-Horvát határszéli forgalom 1941-1945). In. Az átalakuló Balkán politikai földrajzi kérdései. (II. Magyar politikai földrajzi Konferencia) Pécs, 2001. 64-82 p. 143
