Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)

Domokosné Szalai Zsuzsanna: Dokumentumok gróf pribéri és vuchini Jankovich László negyedszázados főispáni és félszázados közszolgálati tevékenységének megünnepléséről (Forrásközlés)

tehetni. Elfogadom azon tételt, hogy válságos viszonyok között működtem a köztéren, mert a mai század mind politikai, mind társadalmi téren több és bevágóbb változásokat szült, mint az ezt megelőzd két vagy három század. Ezen századnak utolsó negyedében pedig, melyet e megye élén eltölteni volt szerencsém, a régi megkedvelt intézményekhez való ragaszkodás, itt-ott éles harczban, gyakran nyílt, de mindig lappangó ellentétben állt azoknak óhajaival, kik a kivihetetlen után sóvárogtak, vagy az újkor és fejlődött viszonyok követelte intézkedéseket rögtönözve túl hévvel kívánták életbe léptetni.

De bármi nagy értéket tulajdonítson bárki működésemnek, viselt dolgaimnak, fényesen és bőven érzem magamat jutalmazva azon viszonynakfentartása által, melyet a megye t. közönsége a közéletnek minden hullámzásai között, évek hosszú során át velemfentartani méltóztatik. - Páratlan-e ezen viszony, nem merem állítani; de hogy nagyon ritkítja párját, ez már szent meggyőződésem.

Közbizalom mindenkor megtisztelő; de ha ezt egy nagy megye, majdnem kis országnak közönsége adja, és ezt részben nehéz viszonyok között negyed századig nemcsak fentartja, de gyarapítja is, ez oly boldogító érzést szül, melyet élvezni igen, de ecsetelni, leírni nem lehet!

Mind, a mi ezen túl van, több annál, mire öntudatom, lelkiismeretem sugallata szerint méltónak tartom magamat, és azért bocsánat, de csak mintegy feszélyezve fogadhatom az elismerés ily fényes, dicsőítő tüntetését, melyre egy király is büszke lehetne.

Képzeljük, hogy ez esetben is lehető egy könyvviteli mérlegnek felállítása, mily nagymérvű többlet mutatkoznék, mint az új számlára átviendő, Somogy megye t. közönsége javára és az én terhemre, korombeli ember hogy tisztázzon ily tartozástP

Egyben találok némi megnyugtatást: vannak fiaim és vannak unokáim és legyenek, ha isten úgy akarja, mint én óhajtom, dédjeim, reményiem és elvárom, hogy iparkodni fognak tehetségük szerint, törleszteni tartozásomat, úgy mint én törekedtem megszolgálni azt a sok jót, mit mintegy három századon át őseim és családommal éreztetni kegyeskedtek Somogy megyének akkori tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő karai és rended

Több jóakaró barátom javaslatba hozta arczképemnek beszerzését. Nem osztottam a nézetet, mert uraim, vannak kitüntetések, melyek a halottakat illetik, nem az élőket.

Meghajoltam, mint mindig, a törvényhatósági bizottság akarata előtt.

Álljon tehát itt arczképem biztosító zálogképen, hogy majdan - mikor nem leszek többé az élők sorában, mikor a nevem nem a történelemben, mert erre csekély, hanem - minek nagyon örvendenék - holmi megyei vagy falusi mesében vagy adomában szereplend, - akkor az én szellemem megszállandja azokat, kik érvekkel itt, áldásom pedig kömyezendi azokat, kik ha - a sors úgy hozná, mit ne adjon az isten, vérükkel és életükkel védendik bárhol a magyar koronás királynak és magyar nemzetnek mindig azonos, örökké - mondom örökké - elválaszthatatlan érdekeit és jogait!

Felvett szokást utánozva, válogatott, ékes szavakban kellene hálás érzéseimnek kifejezést adni, de a legszebb szavak is csak sápadt, törpe torzképét nyújtanák annak, mit érzek s csorbát ejtenék a mai ünnepély magasztosságán, költői varázsán; tehát szentségtörést követnék el.

Fogadja tehát a tekintetes törvényhatósági bizottság egyetlen egy szóban foglalt hála nyilatkozatomat, de ennek forrása tiszta magyar szó, ez az egyetlen egy szó: Köszönöm!!

A háladatosságnak oly lélekre ható, szív emelő példáját látván, késztetve érzem magam a tekintetes törvényhatósági bizottságot e térre követni.

Legyen szabad röviden felemlíteni azokat, kiknek első sorban köszönhetem, hogy azzá lettem, a mi vagyok. Tisztelt főjegyzőnk ékes beszédében két nevet említett; nem azért ismétlem Széchényi István gróf és Deák Ferencz nevét, hogy az elfelejtetéstől megóvjam, élni fog emlékük, mig Árpád vére lüktet egy emberi lény ereiben; hanem felemlítem, hogy ma, hátra levő éltem bizonyosan legszebb napjaiban, ország és világ előtt bevalljam: miszerint akkor mindig helyesen tettem, midőn bölcs oktatásaikat követtem, magasztos szelleműket felfogva, ennek megfelelőleg cselekedtem.

Felemlítem Verőcze megye 48 előtti karait és rendéit, kik a 22 éves fiút felkarolták, majdnem egy évtizedig dédelgették, bő alkalmat nyújtottak, hogy kiképezhesse magát a közélet és megyei szolgálat szövevényes terén, edzve legyen a közélettől el nem maradható tusák, küzdelmek között, úgy, hogy midőn Somogy megyének szüksége volt reá, nem csak mert a kormányrúdhoz állni, de előadott vihar és hullám között azt irányozni is tudta.

112