Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Dokumentumok gróf pribéri és vuchini Jankovich László negyedszázados főispáni és félszázados közszolgálati tevékenységének megünnepléséről (Forrásközlés)
Somssich Andort,10 Makfalvay Gézát,11 Freystädtler Vilmost,12 dr. Szigethy Jánost,13 ifj. Csorba Edét,14 Roboz Istvánt,15 Kelemen Lajots,16 id. Folly Józsefet,17 Márffy Emilt,18 Maár Gyulát19 és Németh Ignácot20 (3. sz. dokumentum). A bizottság Csépán Antal elnöklete alatt f. év október 21-én tartott értekezletén összeállította az ünnepség rendjét (4. sz. dokumentum). Somogy vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1885. évi november 2-án tartott évnegyedes közgyűlésének második napját, november 3-át Jankovich László gróf negyedszázados főispáni21 22 és félszázados közszolgálati érdemeinek megünneplésére tartandó díszgyűlésnek szentelte. A vármegyeház zsúfolásig megtelt, közgyűlési termében szokatlanul nagy számban megjelent törvényhatósági bizottsági tagok, a törvényhatósági tisztikar - többen fényes nemzeti díszöltönyben - és számos vendég előtt a díszközgyűlést Csépán Antal alispán nyitotta meg. Üdvözlő szavai után felkérte a közgyűlést küldöttség kinevezésére, „hogy a főispán úr ő méltóságát a közgyűlésben megjelenésre hívja fel’’.22 A közgyűlési terembe belépő főispánt harsány éljenzésekkel üdvözölték, aki elfoglalta elnöki székét. Ezt követte Maár Gyula, megyei főjegyző ünnepi beszéde, melynek első mozzanataként leleplezték a főispán élethű képmását. „...Somogy megye közönsége nem várhatta be a történelmet. Nagy fiának, szeretett főispánjának, tettekben s érdemekben is első polgárának már életében megadta az érdemkoszorút, s megmutatja azt, hogy meghajol a valódi polgári erények s honfiúi érdemek előtt, hogy büszkén tartja őt magáénak, sőt hogy az emberi rövid élet szűk határain túl is örökre bírni óhajtja. Miértis - bár ezt szerénysége mellőztetni kívánta - nemes alakjának hű képét közakarattal megszerezte s azt mai napon, a jelen és jövő idők buzdításául - ime tanácstermének állandó lakójává emeli!”23 A leleplezési ünnepség után Maár Gyula főjegyző hosszasan méltatta a főispán érdemekben gazdag életútját, a megye háláját: „jól érzem, hogy tehetségem gyenge, készültségem gyarló ahhoz, hogy méltón kifejezhessem azon érzelmeket, melyek kebleinket feszítik. De törekvésem meg lesz jutalmazva, ha bár halvány vonásokban, csak megközelítőleg is sikerűit bemutatnom hálaérzetünket méltóságod iránt, ki dicső életének hajlott korában is, a helyett, hogy a közügyekben kifáradva, a visszavonulás lágy párnáit keresné fel, megyénk kormányát ifjú erővel, mesteri kezekkel intézi, megmutatván, hogy miként kell a hazát szeretni, érte munkálni, de sőt - a nyugalmat is áldozatul hozni!”24 A főispán megha- tottan köszönte meg a köszöntő szónoklatokat. „Ha valaki 50 évet tölt közpályán, ennek felét egy bizonyos hivatalos állásban, bebizonyította, hogy hosszat élt. [...] Legyen mindenkinek hite szerint, de érdemnek nem ismerhetem a hosszú életet. Mi indíthatta tehát a tekintetes törvényhatósági bizottságot arra, hogy engemet ily dicsőítő kitüntetésben részesítsen? Azon viszony, mely Somogy megyének mélyen tisztelt közönsége és igénytelen egyéniségem között évek hosszú során át fejlődött, nem akkor keletkezett, midőn Somogy megyei főispán lettem, hanem az ezen korszakot megelőző évtizedben. Mely évben? mi alkalominal? miért? annak nincsen megmondhatója?! Hátjött, és meg volt! [...] A mai nap bizonyítja, hogy a reám bízott ereklye tiszta fényében ragyog, a kaján irigység sem fedezhet fel homályt okozó karczolást. [....] Közbizalom mindenkor megtisztelő; de ha ezt egy nagy megye, majdnem kis országnak közönsége adja, és ezt részben nehéz viszonyok között negyed 10 Somssich Andor (1844-1927), Somogy vármegye marcali kerületének országgyűlési képviselője. 1896-1908-ig a Somogyvármegyei Gazdasági Egyesület elnöke. 11 Makfalvay Géza, ügyvéd, 1910-1917 között Somogy vármegye főispánja, az ünnepélyrendező bizottság titkára. 12 Freystädtler Vilmos (1853-1890), az ünnepély rendezőbizottság pénztámoka. 13 Dr. Szigethy János (1840-1900), a kaposvári kórház orvos-igazgatója. 14 Ifj. Csorba Ede (1847-1911), ügyvéd, a Somogy vármegyei Takarékpénztár vezérigazgatója. 15 Roboz István (1828-1916), író, lapszerkesztő, 1866-ban alapította a „Somogy” c. hetilapot, melyet haláláig szerkesztett. 16 Kelemen Lajos (1823-1889), a kaposvári ldr. törvényszék elnöke. 17 Id. Folly József (1852-1919), vármegyei tiszti főügyész. 18 Márffy Emil (1847-1920), földbirtokos, Somogy vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja, a Főrendiház tagja. 19 Maár Gyula (1837-1903), földbirtokos, volt főszolgabíró, megyei főjegyző, 1893-1903 között Somogy vármegye alispánja. 20 Németh Ignác, ügyvéd, 1877-1881 és 1883-1895 között Kaposvár polgármestere. 21 Somogy vármegye főispánjai közül egyedül gróf Jankovich László szolgált 25 évig a főispáni székben, utána következik herceg Batthyány Károly, akinek 5 hónap hiányzott a 25 évből (1747-1772). 22 SML IV. 402. Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. 305/1885. kgy. 1885. nov. 2. 23 Uo. 24 Uo. 100
