Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Szíjártó M. István: Főméltóságok a 18. századi Magyarországon
inak nem országos, hanem regionális jellegét. A Hétszemélyes Táblán is a tárnokmester elnökölt a nádor és az országbíró távollétében. (Például 1783 és 1786 között az országbíró nem látogatta a Helytartótanács üléseit, és az elnöki feladatokat gróf Niczky Kristóf tárnokmester látta el.) A tárnok- mesterek között a nyolcvanas években váltották a régi arisztokrata elit képviselőit az „új emberek”: a már említett gróf Niczky Kristóf, gróf Jankovich Antal és gróf Majláth József, akik maguk nyerték el főnemesi címüket, valamint két köznemes: Végh Péter és Szentiványi Ferenc. Ezek a tárnokmesterek az átlagosnál jelentősen (10 évvel) idősebben kerültek ebbe a méltóságba, mint a korábbiak, és jóval rövidebb ideig töltötték azt be: a korábbi 12 és fél év helyett átlagosan alig három és fél évig. A változás jól mutatja a bürokratizálódás előrehaladtát, miként az is, hogy a 18. század tárnokmesterei közül később minden második országbíróvá lépett elő. Az udvari főméltóságok, a nemesi testőrség kapitánya és a pozsonyi gróf A Hármaskönyv szintén a zászlósurak közé sorolja az udvari főméltóságokat: a királyi főajtónálló-mestert (janitorum regalium nuigister), főpohámokmestert (pincemamm regalium nuigister), főétekfogó-mes- tert (dapiferomm regalium magister), főlovászmestert (agazonum regalium magister). A 18. században rajtuk kívül találkozunk még a királyi főudvarmesterrel {curiae regiae nuigister) és a főkamarással (icubiculariorum regalium nuigister) is. Az udvari főméltóságok tisztsége a Mohács utáni évtizedekben ugyan névlegessé vált, de a 16-17. században a Magyar Tanács tagjaiként még komoly befolyásuk volt. A rákövetkező, 18. században azonban már inkább presztízst és nem valódi hatalmat jelentett e tisztségek betöltése. (Ugyanez igaz a testőrkapitányra és a koronaőrökre is.) Nem volt ritka ugyanakkor a párhuzamos méltóságviselés, amikor egy-egy országos főméltóság viselője udvari főméltóságot is betöltött. Az udvari főméltóságokat ebben a században szinte kivétel nélkül a régi arisztokrata elit adta. Bizonyos tisztségek szinte öröklődtek egyes családokban: egymás után három Esterházy volt főkamarás három évtizedig (1741-1771), a 17. század második és a 18. század első felében csak a Batthyány család tagjai töltötték be a főpohárnok méltóságát (1666-1751, közben üresedés, vacantia 172(úl 723), két Pálffy gróf főajtónállósága pedig a század nagyobbik részét lefedte (173.5-1799, közben vacantia 1775-1776). A Mária Terézia által létrehozott magyar nemesi testőrség kapitányát az 1765. évi 6. törvénycikk emelte az ország bárói közé. A főméltóságok sorában a testőrkapitány a tárnokmester és az udvari főméltóságok közé ékelődött. Az országgyűlés felépítését szabályzó, s így a magyar rendiség struktúráit harmadfél évszázadra meghatározó 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk csupán bárókról beszél, nem részletezi azonban azt, pontosan kik is értendők e név alatt. A kor kétségbevonhatatlan tekintélye, Werbőczy Hármaskönyve viszont felsorolja a zászlósi]rakat, és a fent ismertetett főtiszviselők mellett említi még a temesi (comes Themesiensis) és a pozsonyi grófot is (comes Posoniensis). A pozsonyi grófság a pozsonyi főispáni és várkapitányi tisztség örökös egyesítése és a vele járó váruradalom volt. Engel Pál a honor intézményének utolsó maradványát látja benne, Bónis György pedig a német őrgrófok tisztségéhez hasonlítja. Gróf Pálffy Károlyt a kancellár 1751. április 28-án iktatta be a pozsonyi főispán és várkapitány tisztségébe, azaz a középkori intézmény a 18. századot is megérte. A magyar rendek lajstromában 1792-ben ..Pozsony várának fő kapitánya" néven szerepelt a tisztség. Lakits György Zsigmond államjogi munkájában a 18-19. század fordulóján azt írta, hogy a pozsonyi (fő-) ispán országbáróságát az 1687. évi 10. törvénycikk kétségessé tette, de 1790 óta újra baro regni a pozsonyi gróf. A Werbőczy listájában szereplő temesi gróf szintén felbukkant, de csak a 18. század végén. A nem sokkal korábban reinkorporált Temes vármegye főispánja 1791. január 9-én bejelentette igényét a temesi gróf középkor végi jogaira. Kérelmét egy bizottság elé utalták, de nem került elismerésre. A koronaőrök és a főispánok A koronaőrök és a főispánok a korabeli értelmezés szerint nem tartoztak az országbárók közé, de hivatalt viseltek, ezért nem egyszerű mágnások voltak, hanem a barones kategóriájába sorolhatók. 9
