Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Pribéri és vuchini gróf Jankovich László, Somogy vármegye főispánja 1860–1886. Pályakép-vázlat egy somogyi főispánról a dokumentumok tükrében. Forrásközlés
PRIBÉRI ÉS VUCIIINI GRÓF JANKOVICH LÁSZLÓ, SOMOGY VÁRMEGYE FŐISPÁNJA 1860-1886 Pályakép-vázlat egy somogyi főispánról a dokumentumok tükrében FORRÁSKÖZLÉS DOMOKOSNÉ SZALAI ZSUZSANNA Bár gróf Jankovich László, megszakításokkal mintegy negyedszázadig volt Somogy vármegye főispánja (1860-1886), ennek ellenére tevékenysége mindezidáig feldolgozatlan. Az alábbi forrásközlést alapvetően ez inspirálta. Kiindulópontunk a Somogy Megyei Levéltár őrizetében lévőim. Jankovich album volt, amelyet a főispán 25 éves működéséért kapott a vármegyei tisztviselőktől. A díszes albumban egyéni fényképeken megörökítették az egész megyei tisztikart. Az emlékkötet történetének feltárása közben előkerült, Jankovich László főispáni működésére vonatkozó dokumentumok szükségessé tették, hogy a fényképalbum ismertetését megelőzze - melyet egy későbbi írásban adunk közre - az említett források közlése. Forrásközlésünkben a Somogy Megyei Levéltár őrizetében lévő fondokből, a szőlősgyöröki Jankovich család irataiból, Somogy vármegye főispánjának irataiból, Somogy Vármegye Bizottmányának irataiból és Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési jegyzőkönyveiből válogattuk ki pribéri és vuchini gróf Jankovich László főispán közszolgálatban eltöltött szereplésére vonatkozó dokumentumokat. A pályakép-vázlat nem törekszik az életút teljes bemutatására, csupán a főispáni kinevezésekre1 helyezi a hangsúlyt. A vizsgált korszakban a főispánra az 1870: XLI1. törvénycikkben leírt rendelkezések vonatkoztak. A főispán a végrehajtó hatalom képviselője, állása bizalmi, politikai természetű volt. A vármegyék élén álló főispánt a belügyminiszter előterjesztése alapján a király nevezte ki és mentette fel. Egy főispán több városnak is lehetett a főispánja. A főispán ellenőrizte a törvényhatósági önkormányzatot és őrködött a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. A megyei, a széki, a vidéki és a kerületi rendes közgyűlések előtt, az alispánból, főjegyzőből, tiszti ügyészből s az állandó választmány alelnökeiből alakított számonkérő széket tartott fenn. A legalább egyszer évenként személyesen megvizsgálta a hatósági tisztviselők hivatalos eljárását, s megtekintette - ahányszor jónak látta - az alispánhoz vagy polgármesterhez érkezett kormányrendeleteket s más beadványokat. Vizsgálatot rendelhetett el a hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen, s a vizsgálat időtartamára felfüggeszthette őket hivatalukból; az alispánt és polgármestert azonban csak a belügyminiszter jóváhagyásával. A felfüggesztett tisztviselőket az alispán, illetőleg polgármester kivételével ideiglenesen másokkal helyettesíthette. Felterjesztette a kormánynak, ha az alispán vagy polgármester valamely kormányrendeletet nem tartotta végrehajthatónak, a felterjesztéshez az alispán, illetőleg polgármester nyilatkozatát is csatolni kellett. A főispán gyakorolta a tisztújító székeken a kijelölés jogát, s kinevezte a tisztviselőket, továbbá vármegyékben, székekben, vidéken, kerületekben az alispán meghallgatása után a csendbiztost, a várnagyot s általában a segéd és kezelő összes személyzetet. A minisztérium felhatalmazhatta a főispánt, hogy a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, akikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége volt, közvetlenül rendelkezhessék. Ebben az esetben a tisztviselők és közegek a főispánnak a végrehajtásra vonatkozó rendeletéit azonnal és feltétlenül kötelesek voltak teljesíteni, s emiatt a törvényhatóság által felelősségre nem vonathattak. A főispán a tisztviselőket hivatalából felfüggeszthette, vagy elmozdíthatta, helyüket másokkal helyettesíthette. A helyettesítő tisztviselők és közegek a következő általános tisztújításig 1 Pribéri és vuchini grófj ankovich László Somogy vármegye főispánja I860, november 26-tól 1861. november 22-ig, 1865. november 30-tól, 1867. április 24-től 1886. szeptember 20-ig. Itt köszönöm meg Récsei Balázs főlevéltáros kollégámnak a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségét. 39
