Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban az első világháború alatt. I. rész
A miniszterelnöki tájékoztató után a Képviselőház ülésezését 6 hónapra (ismét) elnapolták. A közbeeső időszakban a központi hatalmak ismét hadászati sikereket értek el: 1915 októberében-no- vemberében a német és osztrák-magyar hadseregek, valamint a háborúba ekkor belépő bolgár haderő elfoglalta a Balkán északi felét (Szerbiát, Montenegrót, Albánia nagy részét). A keleti és déli frontokon elért sikerek jelentős megszállási területekhez juttatták a Monarchiát. Az oroszországi lengyel és a szerb területek háború utáni sorsáról folytatott vita (annexió, vazallitás, trializmus), amellett, hogy ismét felszította a bécsi és budapesti uralkodó köröknek a dualista állam belső berendezkedéséről 1867 óta folytatott vitáját, kiélezte Bécs és Berlin viszonyát is.48 A nagy hadászati sikerek után, 1915. november 30-án ismét összeült a Ház, s egészen 1916. február 28-ig folyamatosan ülésezett. Somogy vármegye kormánypárti napilapja így harangozta be az új ülésszakot: ,Az országgyűlés vállán a hadsereg dicsőséges győzelmeinek terhe és felelőssége fekszik. Ez a felelősség teszi most templommá a dunaparti palotát, a hóimét szent áhítat ünnepi zsolozsmáinak hangjai szűrődnek kifelé a nép közé, de teszi egyúttal hétköznapokon olyan munkaterületté is, ahol szorgos és komoly dologtevés folyik, hogy azt az eredményt, amiért vérzett a hadsereg, gyarapítsa és g yümölcsöztesse a magyar parlament s az itthonmaradt dolgos nép életérdekeinek is fölismerésével és támogatásával, erősítse és segítse a határszéleken és idegenben küzdő hadaink végső diadalmát. Tehát csak dolgozni és nem pártoskodni. Ahogyan Vilmos császár mondotta: A háború alatt nem ismerek pártokat. A háborús országgyűlés legyen békés országgyűlés. Ezt várjuk mi is a mi parlamentünk legújabb ülésszakától.”49 E ciklus legnagyobb figyelmet keltő felszólalása gróf Károlyi Mihály nevéhez fűződik. A függetlenségi párti politikus 1915. december 7-én az elért hadászati eredményekre támaszkodva, béketárgyalások megkezdését javasolta a Monarchia kormányzatának.50 A belföldön és külföldön egyaránt érdeklődést kiváltó javaslatot, amely a hivatalos álláspont szerinti,győzedelmes béke” helyett „megegyezéses békét” kívánt, a Képviselőház - Károlyi legszűkebb körét (Polónyi Géza, Holló Lajos), valamint Giesswein Sándor keresztényszocialista politikust leszámítva - merev elhatárolódással fogadta. 1915. december 1-jén Szabó István interpellációt intézett a földművelésügyi miniszterhez a kukorica rekvirálása ügyében. A Nagyatádi választókerület képviselője a kistermelők érdekében emelt szót, akiktől tudomása szerint elvitték az utolsó mázsa tengerit is. Tapasztalatai szerint, a rekvirálás végző közegek nem hagyták a gazdáknál a háztartási (élelmezési) és gazdasági (takarmányozási és vetőmag) szükségletet, így a kisbirtokosok egy részének élelmezése, valamint a sertéshizlalás lehetetlenné vált. {„Saját kerületemben vannak szegényebb horvátajku községek, amelyek nemcsak a háborúban, de rendszeresen télen is kukoriczakenyeret esznek. De mind lefoglalták a tengerit, hogy még kenyérrevaló sem maradt.”) Báró Ghillány Imre földmívelésügyi miniszter nem látta ilyen sötéten a helyzetet. Tájékoztatta Szabót, hogy Somogy vármegye kukoricatermésének mindössze 18,5%-át rekvirálták, ez a mennyiség pedig nem olyan jelentős tétel, amely „Somogy megyének akár gazdasági, akár közélelmezési viszonyaiban zavart okozhatna.” A kisgazdavezér fenntartásokkal ugyan, de tudomásul vette a miniszteri választ.51 Az interpellációról Somogy vármegye kormány- párti napilapja is beszámolt. A cikkből kiderül, a vármegye vezérkara - Makfalvay Géza főispán és Kacskovics Lajos alispán — személyesen is tájékoztatta a földmívelésügyi minisztert, hogy „Somogy a kívánt kukoricamennyiséget nem tudja biztosítani,” ám báró Ghillány Imre szigorúan ragaszkodott" a megállapított keretszámhoz.52 1915 decemberében a pénzügyminiszter újabb költségvetési felhatalmazási törvényjavaslatot nyújtott be, a képviselőknek tehát újra lehetőségük nyílott bárminemű kérdést a Ház nyilvánossága elé terjeszteni. A somogyi képviselők közül - december 11-én - Szabó István és Novák János emelkedett szólásra az indemnitási javaslat tárgyalásakor. 48 Galántai, 2001.186 - 200. p. 49 „Háboríts országgyűlésSvm. 1915. nov. 27. 3. p. 50 KN. XXVII. köt 313 - 319. p. 51 Uo. 298-301. p. 52 „Tengeri-rekvirálás Somogybán. - Szabó István interpellációja a képviseloházban. - „A fogságba kergeti a népet” mondta Tisza." Svm. 1915. dec. 3. 4. p. 62
