Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban az első világháború alatt. I. rész
A hadviselés érdekeivel össze nem függő, nagyszámú tárgyalási napot igénylő törvényjavaslatok napirendre tűzését - a kormány felkérésére - a házelnök elhalasztotta. Irattárba került az új polgári törvénykönyv-javaslat is. 1915. május 5-én Nagy Ferenc, mint az 1913-ban az igazságügyi minisztérium által beterjesztett új polgári törvénykönyv-javaslatot véleményező, 50 tagú képviselőházi bizottság előadója, a Ház asztalára helyezte „a bizottság által revideált és átdolgozott javaslatot”, a bizottság jelentésével együtt. Az 1914 márciusától 1915 tavaszáig tanácskozó szakbizottság kidolgozta törvényjavaslat háború alatti tárgyalását a Kaposvári választókerület számos bizottságban helyet foglaló képviselője39 maga is ellenezte. Ahogyan megfogalmazta, eme „ korszakalkotó munka” megvitatása „a jelenlegi háborús izgalmak között” nem lehetséges, „de nem is volna kívánatos.”40 Nagy Ferenc előadói jelentése után újra az indemnitási javaslat tárgyalása vette kezdetét. Gróf Apponyi Albert, gróf Tisza István miniszterelnök, Szterényi József (Országos Alkotmánypárt) és Benedek János (Függetlenségi Párt) után Novák János emelkedett szólásra. A gazdapárti képviselő először is reményét fejezte ki, hogy a béke helyreállta után - a hadszíntereken a hazáért vérző kisbirtokosok és kisiparosok jogfosztottságát orvosolandó - a kormány keresni fogja az alkalmat, „hogy a nemzet megelégedésére kireparálja” a fennálló választójogi törvényt, majd áttért a közélelmezés kérdésére. Elhárította azt a vádat, miszerint az élelmiszerek áremelkedését a termelők okozták. Véleménye szerint a „kenyérdrágaság” előidézői a „nagyobb malmok” voltak, amelyek sokszoros haszonnal őrölnek, ráadásul gazdasági erőfölényükkel élve megfojtják a kisebb falusi malmokat. Példaként említette, hogy Somogy vármegye gabonával nem rendelkező (a korabeli közigazgatás szófordulatával élve, ellátatlan) lakosságának élelmezésére szánt szemestermény-tételt egy nagykanizsai (Zala vármegyei) malom őrölte meg, mivel a kisebb somogyi malmok nem tudták megfizetni a kenyémekvaló vételárát. A gabona rekvirálásával kapcsolatos tapasztalatait is igyekezett megosztani képviselőtársaival. A vonatkozó jogszabályok szerint, az igénybevett terményt a termelőnek kellett elszállítania a legközelebbi vasúti állomásra, ahol egy meghatalmazott (legtöbbször egy, a kincstárral szerződött terménykereskedő) nyugta ellenében átvette azt. Már, ha volt szabad vasúti teherkocsi, mert, ha nem volt, a termelő kénytelen volt hazafuvarozni áruját. A gazdák szállítási költségeit gyakorlatilag nem fizette ki a kincstár, sőt az átvételkor a megbízott kezelési költséget számolt fel, amely összeg a termelő járandóságából vonatott le. Novák János képviselőként és termelőként is helytelenítette ezt az eljárást. Felszólalásában jelezte, a háború sikeres folytatásához elengedhetetlen az élelemtermelő mezőgazdasági munkaerő jókarban tartása, hiszen a katonának ennie kell, hogy elbírja fegyverét. Ezzel kapcsolatosan, üdvözölte a kormány azon intézkedését, amellyel a mezőgazdaságban dolgozók liszt- és kenyérfejadagját felemelte. Végezetül a hadseregszállítók kincstárat „nyúzó” és „megrahló” módszereinek bemutatására mesélt el egy vele megesett esetet. 1914 augusztusában a lakóhelyéhez legközelebb eső városban, Nagykanizsán, felkeresett egy „illetőt”, aki a helyi laktanya ellátását bonyolította. Megkérdezte tőle, mennyiért venné meg burgonyája mázsáját. A szállító 5 koronát ígért, de Novák előzőleg már érdeklődött, s tudta, hogy az „igen tisztelt úriember” 16 koronás mázsánkénti áron adná tovább a katonaságnak az ő krumpliját. Atballagott tehát a kaszárnyába, ahol bemutatkozott a laktanyaparancsnoknak, s vállalta, hogy 6 koronás áron leszállítja 4 vagon burgonyáját. Az ezredes megköszönte hazafiságát és természetesen elfogadta ajánlatát. A szállító miután tudomást szerzett az alkuról, jogi lépéseket kívánt tenni a honatyával szemben, s ezen szándékát csak ügyvédje tanácsára ejtette el. A történetre is alapozva, a képviselő arra kérte a kormányt, vesse latba befolyását a hadvezetőségnél, hogy a haderő a hadiszállítók közbejötté nélkül, közvetlenül a mezőgazdasági termelőktől és az iparosoktól szerezze be szükségleteit. Ez a kérés egyébként nagyon sok képviselő szájából, nagyon sokszor elhangzott még a világháború alatt. 1915. május 5-én Novák János párttársa, Szabó István is szó kapott egy viszontválasz elejéig a Képviselőházban, ugyanis báró Hazai Samu honvédelmi miniszter ekkor válaszolt a kisgazda hon39 .Nagy Ferenc kinevezése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy Ferenc v. b. t.t.,a kaposvári kerület orsz. képviselőjét, egyetemi tanárt a szerzői jogról szóló törvény szakértő-bizottságának tagjává nevezte ki hat évi időtartamra." Svm. 1915. febr. 6. 4. p.; .Nagy Ferenc kinevezése. A miniszterelnök a minisztertanács határozata alapján Nagy Ferenc valóságos belső titkos tanácsost, a kaposvári kerület orsz. képviselőjét az Adria tengerhajózási társaság viteldíjai tekintetében fölmerülő vitás esetek eldöntésére alakított bizottság elnökévé nevezte ki." Svm. 1915. júl. 9. 4. p. 40 KN. XXVI. köt. 474 - 476. p. 60
