Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Gőzsy Zoltán: Adalékok a 18. századi Somogy megyei egészségügy strukturális fejlődéséhez. Orvosi ellátás, ispotályos ház, gyógyszertár
sék át Felsősegesdre a patikájukat.35 A rendtartomány ezt eleinte nem támogatta, ám 1769-ben arra az elhatározásra jutottak, hogy mégis áthelyezik az intézményt. Döntésük mögött azt kell látnunk, hogy a kanizsai városi patika folyamatosan bővülő árukészletével visszavetette a ferencesek forgalmát.36 A segesdi és az andocsi patika 1781-igműködött. Ekkor II. József rendelete révén megvonták működésüket, mivel a személyzetük nem rendelkezett egyetemi diplomával.37 Ugyanakkor a rendtagok saját használatukra tarthattak gyógyszert, és szükség esetén adhattak is ki belőle, ám hivatalos engedélyüket már nem szerezték vissza. Az uralkodó 1752-ben rendelkezett arról, hogy abban a megyében, ahol nincs gyógyszertár, ott legalább a megyeszékhelyen állítsanak fel egyet.38 Kaposváron az 1760-as évektől ismerünk patikust, aid a megye kívánságára állt munkába. Az akkori főispán, Batthyányi Károly a saját birtokát, Igáit képzelte el a megye egészségügyi központjának, ám a vármegye tisztikara a patikussal együtt Kaposvár mellett tette le a voksát. Az ide költözött patikus azonban rövidesen meghalt, és a felesége vitte tovább a tevékenységét (valószínűleg az 1790-es évek elejéig), ám ezzel szemben többször is kifogást emeltek a megyei orvosok. Mivel ez a patika nem elégítette ki sem a hivatalos szervek, sem a betegek igényeit, a vármegye 1767-ben rendelkezett egy minden elvárásnak megfelelő patika felállításáról. Ez azonban akkortól realizálódott csupán, amikor II. József említett rendelete miatt a két ferences patika tevékenysége visszaszorult. Ekkor ismét kívülről kerestek megoldást, és azt a Grazban született, Bécsben tanult Pirker József kanizsai patikust csábították Somogyba, akit 1781- ben meg is választottak Somogy megye gyógyszerészévé.39 A 19. század első negyedében már másként tekintettek a patikára, és a dél-somogyi területen az előbb említett okok miatt elengedhetetlenné vált egynek a létesítése. Nagyatád és Berzenee közül akarták kiválasztani a felállítandó gyógyszertár jövőbeni helyét (ekkor még nem működött a csurgói). Az elbíráláshoz deklarációt kértek mindkét település földesurától. Czindery László ez idő tájt már anyagi gondokkal küzdött, így nem akart e célra új, önálló épületet állíttatni. Azt javasolta, hogy a ferences rendház „ utcára néző, a piacra kiterjedő" részében alakítsanak ki e célra helységet, melynek költségeit vállalta volna. Okfejtése szerint a szerzetesek is jobban járnának, hiszen csak négyen-öten laknak a „klastrombán”, ráadásul az eddig általuk fenntartott „privata apotheca” üzemeltetése alól is mentesülnének. A megye azonban nem volt elégedett Czindery tervezetével, ragaszkodtak az önálló épülethez. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy Berzenee és a település földesura, Niczky János többet akart áldozni a patikáért, mint az atádi földesúr, a körülmények azonban egyértelműen a rinya-parti település mellett szóltak. Többek között a megyei orvosok is így foglaltak állást: „megyénk közepéhez és rendes orvosaihoz közelebb esik”. Végül Czindery felajánlott egy erre alkalmas házat, Niczky János pedig, nemes lelkületéről tanúbizonyságot téve, visszalépett. Fontosabbnak tartotta ugyanis a patika felállítását a két földesúr vetélkedésénél.40 Mint láthattuk, a 18. században még nem fejlődött ki az a struktúra, melyet a Habsburg uralkodók megkívántak a vármegyéktől. Ennek a legfőbb oka a városi funkciók olyan mértékű és minőségű hiánya, amely nem váltott ki önmagából egészségügyi funkciókat. Ezek majd az 1840-es évektől indulnak meg, és majd a 19. század végére láthatjuk a megyei struktúra megfelelő és szervezett kiépítését. 35 Sziliné, 1990. 27. p. 36 A patika áthelyezésével kapcsolatban lásd! Sziliné, 1990. 27-28. p. 37 Az 1770-ben életbe lépett Normativum Generale után a gyógyszertárakat csak olyan személyek vezethették, akik egyetemi diplomával rendelkeztek. Sziliné, 1990. 28. p. Az andocsi patika felszerelésének egy részét a keszthelyi patika kapta meg. Blázy, 1974. 33. p. 38 Blázy 1974. 8. p. 39 A kaposvári patikáról bővebben: Sziliné, 1990. 29-31. p. 40 Me hogy a szent tzél vetélkedések által ell halasztasson és a sínlődő emberi fajnak segítségére hátráltasson, czélomtul ell állok, és ezen szerencsés Czindery úrnak által engedem.” 38
