Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Gőzsy Zoltán: Adalékok a 18. századi Somogy megyei egészségügy strukturális fejlődéséhez. Orvosi ellátás, ispotályos ház, gyógyszertár
ADALÉKOK A 18. SZÁZADI SOMOGY MEGYEI EGÉSZSÉGÜGY STRUKTURÁLIS FEJLŐDÉSÉHEZ. ORVOSI ELLÁTÁS, ISPOTÁLYOS HÁZ, GYÓGYSZERTÁR GŐZSY ZOLTÁN Jelen tanulmánnyal a 18. századi Somogy megye egészségügyi intézményrendszerének olyan szegmenseit vizsgálom, amelyek az eddigi szakirodalomban kevéssé voltak érintve.1 Többek között arra keresem a választ, hogy miért tapasztalhatunk Somogybán a 18. század végén több hiányosságot az egészségügy struktúrájában annál, mint amennyit elvárt akár az uralkodó, akár a magyar kormány- szervek, illetve, hogy ennek következtében a gyakorlatban kevéssé hatékonyan, kevéssé szervezetten és gyorsan történtek a közbeavatkozások. A probléma érzékeltetésére egy esetet említenék. 1798-ban egy veszett farkas mart meg eg)' férfit a Kaposvártól eg)' órányira lévő Töröcskén. A járási orvos csak nyolc héttel később értesült az esetről. Ekkor indult útnak, de addigra már agyonverték szerencsétlen embert, „oh bár azonnal hírt attak volna, midőn ez meg marattatott, bizonnyal nem történt volna ezen szerencsétlenség, szegénnyel' - írta ennek kapcsán az orvos, Kalivoda György.2 Az eset annak tükrében is tanulságos, hogy Bées részéről már 18. század közepétől egy átgondolt egészségpolitikai koncepcióval találkozhatunk.3 Olyan felvilágosult egészségügyi reformintézkedéseket hoztak, melyeket a hatalom igyekezett végrehajtatni.4 A 18. század második felében egész Magyarország területén jelentős egészségügyi intézményi fejlődés ment végbe, amelynek alapjai már a század első negyedében megteremtődtek.5 Ennek számos oka és összetevője volt. Részben az Európában is erősödő tendencia az egészségügy fejlődésével és fejlesztésével kapcsolatban, részben a Habsburg politika eszmeiségében meggyökeresedett közjó-gondolat (bonnm publicum) érvényesülése, melyhez itt hozzávehetjük a korszak felvilágosult, ugyanakkor keresztény filantróp szellemiségét.6 Ugyanakkor érvényesült a felvilágosult abszolutizmus utilitarista szemlélete, mely szerint a birodalomnak minél több egészséges, jól és megfelelő módon teljesítő adófizető állampolgárra van szüksége. Mária Terézia számos, az egészségügy színvonalát előmozdító rendeletet hozott. Szabályozta a vármegyei, járási orvosok, bábák tevékenységét, szorgalmazta a képzésüket. 1752-ben elrendelte, hogy minden megye alkalmazzon magának jól képzett orvost, aki megye székhelyén lakjon. Az uralkodó ezzel az utasítással a vármegyei tiszti orvosi hálózat alapjait teremtette meg.7 Az egészségügyi struktúra regionális kiépülésének, fejlődésének igen összetett okai vannak, és igen sok feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy az elméletben megfogalmazott követelmények realizálódjanak.8 1 Ki kell emelnünk Bodosi Mihály munkáit, ;tki igen alapos kutatómunkával dolgozta fel Somogy megye újkori egészségügyének több elemét: Bodosi Mihály-Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század. Módszertani segédanyag. Kaposvár, 1982. (Iskola és levéltár 15.); Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra. In. Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1993. (a továbbiakban: Bodosi, 1993.); Somogy Megye Kaposvári Kórházának jubileumi évkönyve, 1846- 1996. Szerk. Bodosi Mihály - Farkas Mária- Gyódi Gyula - Nagy Gyula. Kaposvár, 1996 (a továbbiakban: Bodosi, 1996.); illetve a gyógyszertárakkal kapcsolatban: Sziliné Decsi Márta: Gyógyszerészet Somogy megyében 1760-1950. Kaposvár, 1990. (a továbbiakban: Sziliné, 1990.) 2 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) IV. 13. Gaál László alispán után maradt iratok. 1777-1802. 2. d. 3 A témáról alapvető irodalom: Krász Lilla: ,A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok” a 18. századi Magyarországon. In. Századok 2005/5. (a továbbiakban: Krász, 2005.); Krász Lilla: Vielfalt in der Einheit. Der Ausdifferenziemngsprozess der Ärzteschaft in Ungarn des 18. Jahrhundert, ln. Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf 2006. Band 36. Eisenstadt, 2007. 1054-1056. p. 4 Krász, 2(X)5. 1075. p. 5 Kaposi Zoltán: Földbirtokosok és a kultúraközvetítés a Dél-Dunántúlon a 18-19. században. In. Társadalom és kultúra Magyar- országon a 19-20. században. Szerk. Vonyó József. Pécs, 2003. (a továbbiakban: Kaposi, 2003.) 69. p.; Bodosi, 1993. 90. p. 6 Tessedik Sámuel szerint egy helységnek sem kellene ispotály nélkül lenni, hiszen ez az intézmény gondját viselhette a betegeknek, elesetteknek. Az ispotályos ház „Minden igaz emberbarátnak segítségét és gi/ámolítását megérdemli, és bizonyára az újfalunak becsületére, segedelmére, vigasztalására és ajánlására szolgál." Tessedik, 197. p. 7 Krász, 2005. 1080. 8 Vö. Sonia Horn: „...dem gemeinen ívesen zum nutzen...” Strukturen des frühneuzeitlichen Gesundheitswesens im Pannonisehen Raum. In Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf 2006. Band 36. Eisenstadt, 2007. (a továbbiakban: Horn, 2007.) 69-70. p. 33
