Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben. Adalékok a tizenöt éves háború dunántúli hadműveleteihez
lett főtisztet Keszthelyen temették el.66 A visszavonulás során a térségbeli rácok behódoltatására indított portyák embervesztesége aligha lehetett számottevő. Az itt szerzett nagyszámú lábasjószág nemcsak a nélkülöző hadsereg ellátásához és a harci morál fenntartásához járult hozzá, hanem a sikerpropagandát is erősítette.67 Az f599. évi hadművelet eredményéről, a két somogyi végvár egy évig tartó megszállásáról lényegesen kevesebbet tudunk. Bolondvár élére Pethő Kristóf keszthelyi kapitány kapott kinevezést, amit a nevezett csak vonakodva fogadott el, jóllehet a tisztséget korábban éppen ő maga kérte.68 Lak élére ugyanakkor Szentgrót örökös ura, Hagymássy Kristóf került.69 Helyőrségeik nagyságára vonatkozólag nem maradt fenn adat, de az aligha lehetett számottevő. Némi fogódzót ad, hogy Bolondvár 1603. évi elfoglalását követően mindössze száz magyar gyalogot és harminc lovast rendeltek a végvárba.70 Nem feledkezhetünk el azonban arról, hogy Pethő Kristóf továbbra is parancsnokolt a keretlétszám szerint száz gyalogosból és negyedszáz lovasból álló keszthelyi helyőrség felett is. Ennek egy részét azonban Bolondvárba csoportosította át a hadvezetés, amit igazol, hogy Büki Gerőcz Vince keszthelyi vajda májusban már mint bolondvári tiszt vásárolta meg Hetyei Péter és Tamás karmacsi porcióit.71 A balatoni várakba elfoglalásukkor azonban nem csak katonából, hanem hadianyagból is keveset vethettek. 1600. január folyamán ugyanis Pethő és Hagymássy egyaránt muníciót és tüzért kért a bécsi hadvezetéstől.72 Ellátási nehézségeket sejtet a körülmény, hogy mérlegelték annak lehetőségét, vajon tudnának-e Kanizsáról hadianyagot szállítani Bolondvárba.73 Hagymássy Kristóf laki kapitány május folyamán hatvan rajnai forint 30 krajcáros fizetésének (Leibsbesoldung) kiutalását is sürgette, amelyet az alsó-ausztriai rendek hozzájárulásából fedeztek.74 A hosszú háború alatt a szomszédos tartomány rendjei tehát Győr, Pápa, Keszthely, Szigliget és Csobánc magyar helyőrségeinek fenntartása mellett a veszprémi főkapitány, valamint az újonnan elfoglalt Lak első emberének fizetését is magukra vállalták, ami a győri végvidéki főkapitányság megváltozott finanszírozási gyakorlatát mutatja 75 Győr 1594. évi eleste előtt ugyanis csak a Rába-parti erődváros, Pápa, Veszprém, Szentmárton és Csesznek magyar őrségét tartották el a szomszédos osztrák tartomány segélypénzéből. Győr és Tata német katonasága, valamint Palota és balatoni várak, úgymint Keszthely, Szigliget, Csobánc, Vázsony és Tihany ellenben az Udvari Kamarától várták zsoldjukat.76 Jóllehet Győr 1598. évi visszavételével helyreállt a keresztény várláncolat, a finanszírozás tekintetében a jelek szerint továbbra is az időlegesnek szánt megoldás maradt érvényben. Bolondvár és Lak azonban csak nem egészen egy esztendeig, 1600 szeptemberéig volt magyar kézen. Sorsukat paradox módon éppen a Dél-Dunántúlon elért keresztény sikerek pecsételték meg. Babócsa bevétele és a többi somogyi végház feladása ugyanis természetszerűleg az oszmán uralom meggyengülését vonta maga után a térségben. A keresztény térnyerés újabb tanújelét adó, két vár elvesztését eredményező 1599 késő őszi hadjárat a térségbeli megingott pozícióik megerősítésére ösztönözték az oszmán hadvezetést. Ez viszont csak a térség kulcserősségének, Kanizsának elfoglalásával volt biztosítható. Kanizsát Babócsa bevételét követően, 1600. szeptember 8-tól fogta ostromgyűrűbe Ibrahim nagyvezír hada, aki magához rendelte Budáról Lala Mehmed ruméliai beglerbéget is.77 A Kanizsa alá igyekvő pasa útközben ostrom alá vette az elmúlt évben elfoglalt két somogyi várat. Bolondvár Pethő Kristóf vezette helyőrsége egy nap ellenállás után feladta a várat. Az ostromlók nem tanúsítottak irgalmat a legyőzöttekkel szemben és kapitányával együtt kardélre 66 A német nyelvű krónikában név nélkül említett vallon főtisztet ugyanis „auß der unser eigen Geschütz” érte találat. Ortelius, 1602. 178. p.; Nyughelyére Istvánffy, 2009. 334. p. 67 Ortelius, 1602. Í78. p. 68 Istvánffy, 2009. 334. p.; Tóth, 2000.308. p. 69 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 204. fol. 469. p. 70 ÖStA KA HKR Prot. Registratur (a továbbiakban: Reg.) Bd. 209. fol. 145. 71 Végh, 2007. 63. p. 72 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 204. fol. 399.; ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 205. fol. 122. 73 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 204. fol. 489. 74 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 204. fol. 469. 75 Niederösterreichisches Landesarchiv, Ständische Akten A-VII-27. fol. 56-57. Az adatért Pálffy Gézának tartozom köszönettel. Pálffy, 1999. 218. p.; Végh, 2007. 167. p. 76 Pálffy, 1999.187. p. 77 Kanizsa ostromának legújabb bemutatása Tóth, 2000. 309-323. p. 14
