Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben. Adalékok a tizenöt éves háború dunántúli hadműveleteihez
Sásvár) szigetvári szandzsákbég hadereje felett Kacorlaknál aratott diadal vagy a koppányi rajtaütés.15 Ezen hadműveletek során építette ki kapcsolatrendszerét a Dunántúl meghatározó politikai/katonai vezetőivel, illetve a kanizsai és a győri végvidék tisztikarával, köztük az 1599. évi hadművelet kapcsán megnevezett Pethő Kristóffal. Pethő nem tartozott ugyan a magyarországi főrendek közé, neve mégsem volt ismeretlen a kortársak előtt. Befolyásos nagybátyja, a címzetes bárók közé, azaz az arisztokráciába 1549 tavaszán bejutó Pethő János közbenjárásával 1575-ben került Keszthely kapitányi székébe, amelyet egészen 1600-ban bekövetkezett katonahaláláig viselt.16 Neve 1582-ben válhatott szélesebb körben ismertté, amikor Majthényi László pápai kapitánnyal szétverte a Kemenesalja kifosztása után visszatérő török portyázókat.17 Rokona-kortársa, a történetíró katona Pethő Gergely szerint „kétszer vívott halálig való bajt eg 1/ dolmányban a törökkel.”18 Pethő Kristóf 1597-1598-ban megbízott kanizsai végvidéki főkapitányként is rálátással bírhatott a dél-dunántúli oszmán védelmi rendszerre, ami döntő jelentőséggel bírt az ismertetendő hadjárat megtervezése, majd sikere szempontjából.19 Eleve jó helyismeretet feltételez részéről az a körülmény is, hogy Csehi, Gadács és Túr falvak uraként Pethő (a menekült) Somogy megye birtokostársadalmának is tagja volt.20 Az 1599. esztendő, amelynek záróakkordja Bolondvár és Lak bevétele volt, összességében inkább kudarcot, mintsem sikert hozott a Habsburg-hadvezetésnek. Az udvar ebben az évben alig 15-18 ezer katonát tudott felvonultatni a magyar hadszíntéren, ami nyilvánvalóan elégtelen volt komolyabb hadműveletek vág)' döntőbb várostromok folytatásához.21 Ez a magyarázata, hogy a keresztény fél sikerként könyvelte el a Gázi Giráj tatár kán vezetésével zajló béketárgyalások kudarcát.22 Az elhúzódó traktátus akadályoztatta meg ugyanis, hogy a meglehetősen későn, szeptember 19-én Budára érti Ibrahim nagyvezír megvalósítsa a hadművelet tulajdonképpeni célját, Esztergom visszafoglalását. A török és főként a tatár táborban jelentkező élelmiszerhiánytól is kényszerítve a török-tatár egységek ugyanakkor az Ipoly, Gararrt és Vág folyók völgyét pusztították végig, ami a - I Iabsburg részről inkább az időhúzás szándékával folytatott - békepuhatolózásoknak is véget vetett.23 A hadműveleti év legnagyobb visszhangot kiváltó sikere kétségkívül Pál f fy Miklós hajdúinak az akciója volt, akik Tolnánál rajtaütöttek a Nándorfehérvárról Budára küldött élelmiszerszállítmányon.24 A Fehérvár ellen petárdával végrehajtott májusi támadás viszont inkább csak részsikert hozott a keresztény erőknek. Schwarzenberg és Pálffy katonáinak ugyanis csak a külváros került a kezére, a várat ellenben nem tudták bevenni.25 A Buda ellen még áprilisban végrehajtott hasonló támadás pedig egyértelműen kudarc volt.26 Draskovich János horvát-szlavón bán (1595-1608) és Siegmund von I Ierberstein szlavón végvidéki főkapitány (1594-1603) Pozsega elleni sikeres támadása sem járt várfoglalással és a királyi országrész területének gyarapodásával.27 A télelőn egyre inkább úgy tűnt, hogy meglehetősen sovány eredménnyel kell szállásra vonulniuk a keresztény csapatoknak. A viszonylagos sikertelenség kényszerítő légkörében meginduló somogyi hadjárat kiváltó okaként magyar krónikásunk a Dél-Dunántúlon téli szállásra vezényelt tatár had pusztítását hozta fel, 15 Ács Pál: Sásvár bég históriája. História cladis Turcicae ad Nádudvar, 1580. II. K., 2002/2. 385. p.; Takáts Sándor: Berenhidai Huszár Péter. In. Uő.: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp., 2010. 188-190. p. 16 Végh Ferenc: Birodalmak határán - a Balaton partján. Keszthely végvárváros a XV1-XVII. században. Bp., 2007. 57. p. 17 Pethő, 1753. 127. p. 18 Uo., 149. p. Kihívóinak egyike volt a közeli szőcsényi végház Juszuf nevű agája is. Szerémi [Odesealchi Artúr]: Emlékek a majthényi, kesselleőkeői és berencsi Majthényi bárók és urak családi levéltárából, 1451-1728. Történelmi Tár, 1897. 53. p. 19 Pálffy, 1997a. 279. p. 20 Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA), Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn. Rote Nummer 87. 1604. nov. fol. 49.. 61. (Csehi és Gadács); ÖStA Kriegsarchiv (a továbbiakban: KA) Protokolle des Wiener Hofkriegsrates (a továbbiakban: HKR Prot.) Expedit ((a továbbiakban: Exp.) Band (a továbbiakban: Bd.) 202. fol. 478. (Túr) 21 Tóth, 2000. 302. p. 22 Ivanics Mária: A zsitvatoroki békéhez vezető út. Az 1599. évi béketárgyalások. T. Sz., 35. (1993) 297-311. p. 23 Uo., 308. p. 24 Tóth, 2000. 299-300. p. 25 Uo., 299. p. 26 Uo. 298-299. p. 27 Pethő, 1753. 144. p. 9
