Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
és erkölcsök tekintetében vett tiszteletre méltóságot (moribus honestus).37 A városi adminisztráció törekedett arra, hogy az alkalmasnak bizonyult bírót, minél hosszabb ideig megtartsák hivatalában. Az urbárium azt is kikötötte, hogy az előző bírót minden alkalommal köteles volt újrajelölni a birtokos.38 Ezzel a jogfolytonosságot kívánták — elméletben - biztosítani. Más településekhez hasonlóan arra is látunk példát, hogy az 1750-es évek előtt nem minden évben újították meg a teljes tanácsot, hanem csak a kimaradt esküdtek helyére választottak újakat. A tisztújításkor választották meg és nevezték ki a többi tisztségviselőt is. Czindery Ignác Ferenc adminisztrátori kinevezése abban is változást hozott, hogy míg 1739-et megelőzően a bíró és az esküdtek megválasztását követte csak a nótáriusé és a perceptoré, ezt követően a bíró megválasztását és kinevezését a jegyzőé követte. Ebből is látszik, hogy az adminisztrátor kinevezésével az írásbeliség hangsúlyosabb szerepet kapott a város igazgatásában, és ettől az évtől kezdve valóban sokkal rendszeresebb és alaposabb jegyzőkönyvek vezetése.39 A pecsét használata megillette a várost, amit az urbárium is megerősített, azzal az indoklással, hogy ez már régtől fogva a város joga volt. A város által kiadott levelek a pecsét révén hitelesnek számítottak, kivéve persze azokat, amelyek a törvényekkel ellentétesek voltak.40 Szigetvár bírói Külön kell választanunk a kamarai igazgatás alatt és az úrbéres időszakban „regnáló” bírókat. Úgy tűnik a rendelkezésünkre álló forrásokból, hogy a század második felében, azaz az úrbéres időszakban intenzívebbé vált a bírók közigazgatási és igazságszolgáltatási munkája. Az érdekek esetleges csorbulása miatt jóval precízebb közigazgatással és körültekintőbb bíráskodással találkozhatunk. Ez már eleve látszik a tanácsülési jegyzőkönyvek rendszeresebb vezetésén, de számos egyéb körülményből is. Sokat elárul például Pozsonyi Antal bíróról, alá az 1730-as években töltötte be a posztot, hogy a Neffczern-féle perben tett tanúvallomásában alig emlékezett akár a bíráskodása alatt, akár az az előtt történt eseményekre, illetve azok közigazgatási kezelésére.41 1749 után jóval bonyolultabb a városi bírók helyzete. Számtalan esetben az érdekek kereszttüzébe kerültek. A birtokos és a városlakók egymással szögesen ellentétes elvárásokat fogalmaztak meg. Jól mutatja ezt, hogy a kevésbé problematikus 1770-es évek végén a városlakók Kokerics András bírót Birisics Péter házában „lehurrogtak”, mondván „hallgasson, mert eő csak az Uraság mellett szól, és Spionnya az Uraságnak.”42 Összességében azt láthatjuk, hogy a szigetvári bírók a város és a birtokos közötti konfliktusokban szinte minden alkalommal az előbbi érdekeit képviselték, és ezt bármennyire is diplomatikusan tették, a birtokossal szemben foglaltak állást. A szigeti bírók a város elképzeléseit igyekeztek képviselni. 37 „et ideo ad gerendum Officium apti et idonei tuoribus honesti’ BML. Sz. 58. 151. 1. 723-724. Az aptus és az idoneus differenciálandó jelzők. Az idoneus melléknevet ebben az esetben inkább személyre vonatkozva kell értelmeznünk, míg az aptus jelzőt a feladatra, külső kihívásra való rátermettség, megfeleltség, odaillőség értelmében. Vö. Alois Walde - Johann Baptist Hofmann: Lateinisches etymologisches Wörterbuch. I-II. Heidelberg, 1982. I. 57. p. Az idoneus etimológiája és jelentéstörténete nem tisztázott, általában az id-névmásból eredeztetik (id-do, azaz éppen erre, éppen ehhez, illetve id-on, azaz éppen ez) Walde-Hofmann I. 671-672. Az aptus melléknév (a szó a görög dctüTíö igéből származik, ami érintkezést, össze-, hozzákapcsolódást jelent) egy szoros belső kapcsolati viszonyt fejez ki, ezért fordítanám ebben az esetben odaillőként, a közösségen belül alkalmasként. Az aptust az újkorban becsületes értelemben is használták. 38 BML. Sz. 58. 151. 1. 723-724. 39 Vö. SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 40 „Usum sigilli ab antiquo semper alioquin praehabiti... sine roborandarum inter se expeditionum divisionum reliquorumque negotiorum solemnitandorum necessarium Oppido competere neque Oppidanos a Festificandos exceptis lege praescriptis casibus arceri” BMMI Sz. 58. 151. 1. 725-726. 41 A tudatlanságával kapcsolatban elméletileg nem lehetne kizárni, hogy ebben a konkrét esetben nem akart Czinderynek ártani a vallomásával. De amely dolgokról nem volt tudomása, azok másra vonatkoztak. Például arról, hogy Bildstein bérlő fizetett-e valamely adót a Szarvas vendégfogadó után, azt felelte, hogy „fizetett-é meg a városnak belőle valamit? Vagy sem? Arra nem emlékszik. ” SML Neffczem pere, 496. Ugyanakkor az is igaz, hogy a házhelyekkel kapcsolatban (,,fundusoknak mivoltában”) viszonylag tájékozott volt. 42 SML IV. 1. x. 1454-1873. x. Vegyes iratok (Miscellanea). 32. csomó. Vegyes iratok. 18-19. sz. VI. Acta Investigationalia in Oppido Szigeth 1777. 26
